Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Veres János - Kerekrét

a kerítésfán, vidámabbak a távoli röffenések, a virágcsonkok a tavaszra gondolva összenéznek, valahogy minden telni kezd értelemmel, mert íme, a ház ajtajában megjelent az ember. Igaz, csak csöppnyi anyóka, korom-arcú, a köténye is ázott, a lábosból az udvarra löttyint egy kevés cseppfolyós gyémántot. a fák közt arrább kastélyféle ház áll, az úr már nem él benne, azt kapta, ami régen megillette a földi sorson való osztozásnál. 3 Fordulok, hogy többet lássak, látok is már egy darabot a tájból, a dombon, melyet lágy kékség határol, krumpliszedés van, ló feszül a partnak, a gép karjai barna sárpólyából rózsaszín babákat borogatnak. A krumpliszárak halott vízilények, sok karjuk bénán nyújtózik a földön, mert vége lett a földi küldetésnek, azt, aminek nincs már semmi haszna, a bölcs természet rög alá forgatja. A dombtetőn egy csoport teli zsák, mint gubás, játszó betlehemesek, egy lefeküdt, a többi körülállja, költögetik a fekvő öreget. Az asszony a körtefához fut, mert nyögdécsel a pokrócgombolyag, gyereke fekszik benne, újhold reménye egén, rongyfelhők alatt.