Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Veres János - Mindent te adtál

Me Mindent te adtál (Feleségemnek) Aranylánc lettél szívemen, te akartad, hogy így legyen. Jóságod játszva verte szét óráim morzsolókövét. Ünneplő ruhám nem lelem, tüzes pénz villog szememen, lehajtom forró fejemet, lábamnál sárga levelek. Virághitű vagy, szertelen, a haragod is szerelem, az őszt tavasszá szenteled, termővé tetted földemet. Mindent te adtál: fényt, szelet, felhőket, holdas réteket, a foszló világ összeállt, legyőzted bennem a homályt. S te nem szereztél mást velem, csak általad nyert életem álmot, mely dér alatt vacog, csillagot vető bánatot. Bocsásd meg sok-sok bűnömet, az átvirrasztott éjeket, ezután hulló könnyeid, a szenvedés vad görcseit. 182