Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

L. Gály Olga - Csak a miénk

«if ťc Csak a miénk Gyere - éljünk át együtt valamit. Mindegy: csillaghullást-e, falevelek sustorgását a könnyed délutáni szélben, vonatrobogás zaját, vagy gyermek kiáltását az ablakunk alatt. Csak az a fontos: közös legyen az élmény, tiéd s enyém. Hogy érezzük a pillanat varázsát, azt, ami csak a miénk. Amit később : holnap, egy hét vagy tíz év múlva egy ihletett, csendes órán úgy vehetünk elő, mint bársonnyal bélelt tokban őrzött ékszert, és felmutathatjuk, te vagy én: Emlékszel? Akkor - akkor susogott úgy a lomb, akkor dübörgött át az a vonat, s az a gyermek, ki akkor kiáltott, vajon hol lehet ma? Valahol él, örül, vagy tán éppen víg gyermekségét óhajtozza vissza, s nem sejti, hogy az számára elveszett. Csak itt, a mi szívünkben maradt egy villanásnyi fénye: egy csengő hang az ablakunk alatt. Osszuk szét most e csengő csodát azok közt, akik akkor nem gondoltak a jövőre, és most a múltban tapogató kézzel keresnek valamit, ami akkor kedves volt, közös volt, 177