Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Könny a mikroszkóp alatt (részletek)

M s a száraz, csonka ág, vagy lámpavas volt a legmagasabb magasság: a mennybe jutni épp elég, kenderkötél a legszilárdabb kötelék. Hazád e rom s a csatatér. Javaid, életed sáfárja orzó kéz, hóhér, bakó; a becsület s a szerelem eladó! Eladó! Legolcsóbb portékád a vér; az ára komiszkenyér, fekete pékcipó, hős, aki bombát ejt: az orv pilóta, s aki búj, meglapul a mord és éhes katonaszökevény . . . Vasúti góc a Mátyus-földén, kisváros volt, aztán hadászati cél, majd rom. A vonat késett, kisiklott valahol, mint őrült agyban az útjaveszett gondolat. Csak vártunk, álldogáltunk didergő, furcsa nyájjá zsúfolódva ott, a fémkosárban izzó szén felett: magyarok, szlávok, zsidók, németek, riadt cigányok együtt a nomád, hontalan Európa. Hihú! Hihú! - dalolt, fütyült a szél. Ezernyi ok és okozat szövődött össze, megszabta kemény, furcsa sorsomat: folytatni kényszerít, amit folytatni nem kíván a lélek, s az egyetlen, folytatni áhított emberséget, mint negyvenötben a Duna hídjait aláaknázták rég az orv stratégák. 162