Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - A forrás éneke (részletek)

w s elérek minden bolygót, remegő, sápadt csillagot. Kénytelen úszom, áradok. Nem élhetek szörnyű szerszámaim, a gépek nélkül: a mindenségben építem meg új Ararát hegyét. * A sorsod fele kéretlen kényszerűség: hogy lenni kell; a másik fele egy másik kényszerűség: hogy meg kell halni, (I-I) : vond össze ezt a két egysúlyú mennyiséget, s kijön a semmi, vagyis az életed. Vigyázz, mert nemcsak egyszerű számtani művelet lesz majd e torna, inkább számvetés. A bölcsesség ereje, bátorsága kell ily könnyed, szép ugráshoz, s ha egy nap megteszed, nem kérded már, hogy élsz-e, halsz-e, azt kérded inkább : hogyan? így teremted meg önmagad, a kényszerű tenyészeten és elmúláson túl a szabad, büszke lényt, akinek lényege, hogy változik és változtat, és léte, célja: minőség; akinek az se mindegy, miképp veri el éhét, szomját, vagy szükségét miképpen végzi el, akinek mindehhez ipar és tudomány kell, és barbár, ősi ösztönében még szerelmében is zene és költemény dalol, így teremtsz erkölcsöt, jogot, teret a lét s nemlét között, ahol a szépség hídján lebegsz, és álmaiddal fested át az űr 151