Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Panta rhei

m Vanta rhei Szántók, rétek között dalol az ár, mélyében ékes, szárnyas nap lobog, felhők, fák, partok, egek árnya száll, elúszik, fut, folyik minden dolog. Már minden együvé folyt s hömpölyög, egyetlen mozgó tengerré dagadt; csak én, csak én gyötrődöm, őrködök e mozgó mindenség fölött, alatt. Kínoz és fáj a mozdulatlan ész. Ám a szem, fül figyel, tapint a kéz: érzékeimben dúl e roppant ár. Folynom kell, és folynom csak úgy lehet, ha rábízom a képzelt terheket, s megújhodom, mint a főnixmadár. (Tízezer év árnyékában, 1964) 141