Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Zöldből pirosba

Zöldből pirosba Legtovább hű a cserfa lombja, érik zöldből verespirosba, őszi dérrel sem hull az ágról, így vall hűséges önmagáról. Hozzád én mindig hű maradtam, csókod én soha nem tagadtam, ha kérdeztek, csak így feleltem: cserfaág-szíved megszerettem. Cserfaág voltál, lombod voltam, vagyok érett, verespirosban, ki már csak arra vár, hogy a dér számon kérje tőle, mennyit ér. (1976) 129