Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Dajkálva

Ülök az Idő karján: az Idő szoptat, dajkál. Jó lesz már lábra állni, harapni, kiabálni! Köpni, ha úgy kívánom: sírni, ha rossz az álmom. Az Idő ringat, dajkál: állnék a magam talpán! Csókol az Idő szája: fanyar ecet a nyála! Jobb volna követ rágni, tengerbe utat vágni, homokból kőre lépni, a 'napból földre nézni : szállni fekete felhőn, nem járni málnaerdőn! Kirúgni, ki, a hámból, kilépni, ki, a mából, vicsorogni a botra, ha üt az Idő botja, s a húst csontra cserélni, s a vért csak vérnek nézni kinyalni sebünk vérét, viselni hegek kérgét. . .