Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Megy a vonar

Megy a vonat Fél vagon széna, két tehén, négy ember. - Megy a vonat, liheg, messzi táj felé. Két árva kenyér kucorog a zsákban, bíztat, noszogat, hogy harapjak belé. - Nem! Még nem! Ki tudja, hová, merre lök, ragad a hatalom-szerencse? Ki tudja még, hol áll meg a vonat, hol szórja szét majd az „utasokat"?! Szükség van minden tartalék erőre! - Falknov, Olovi messzi föld, messzi táj. Két kenyér - ennyi a jelen -, csak ennyi, a többi majd akkor, ha a vonat megáll. Megy a vonat, ráng, riad a két tehén, karikához kötött kóckötelén. Társam oly szelíden - alig hallom csitít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerült vándorok, ülünk a vagon kapujában, jövőnk, holnapunk egén nincsenek csillagok. - Hazát cserélek! Hol az én hazám?! Milyen törvény üt rajtunk ostobán? Szolgák legyünk!? Újra annak lenni?! Hej ! Rabul nem lesz itt soha semmi. . Pardubic 1947 (Anyám mosolyog, 1955) 110 i