Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Fragmentum

Me szárad az ecetfa ága, elfut a krumpliföld, kövek között a víz, híd árnyéka ráhajol, kishalad húzod a porban, feszül a fekete cérna, pitypanggömböcske robban, útra kel százezer ernyő, sárkányok úsznak az égen, tócsában fürdik a felhő, csikók sörénye, a lányok hajában pántlika kéklik, öregek botja a falnál, padlás fekete hűvöse, foghíjas, szúette létra, békák száradó bőre a kútnál, vályúban pihe-vitorla, kezek nyugalma az asztalon . . . III Kazlak rőt kontya - alkonyat, álmok a kerítés tornyain, nem látod már az arcokat, felvillan, mint a gyufa lángja, egy-egy régi szó, mozdulat - sercegve hull az éjszakába . . . (Vadvizek, 1978) 102