Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Előszó helyett. Költészet és korszerűség

Ä Előszó helyett Költészet ' és korszerűség Három évtized költészetéről számot adni - erre vállalkozik ez az antológia. S bár tudjuk, az antológiaszerkesztés nem tartozik a hálás feladatok közé, tettük ezt azzal a szándékkal, hogy a csehszlovákiai magyar költészet felszabadulás utáni fejlődéséről számot adjunk, s az antológiába sorolt költők alkotásainak legjavával bizonyítsuk: a harmadvirágzás költészete napjainkig nagy utat tett meg. A válogatás során igyekeztünk hűen követni líránk fejlődési vonalát, feltérképezni eddig bejárt útját, számba venni eredményeit, értékeit, felvonultatva mindazokat az alkotókat, akik egyéniségükkel, költészetük sajátosságával hozzájárultak a csehszlovákiai magyar líra sokszínűségéhez. A legjobb alkotóknál szülőföld és hazaszeretet éppúgy része a költészetnek, mint a változó világ s nemzetiségi létünk kérdései és problémái. S a sokszor sajátos problémafelvetés mögött ott érezzük az általános emberi mondanivalót éppúgy, mint a társadalmi gondokat s örömöket. Visszapillantás ez az antológia, költészetünk mennyiségi és minőségi mérlege egyszerre. S egyben bizonyíték is: van költészetünk, s költészetünknek ma már van története! S ez annak ellenére is elmondható, hogy a válogatás során mellőztük volna az indulás gyengéit, amelyek az ötvenes évek irodalmi fejlődésére jellemzőek. Gyakorlatilag három korszak költői nemzedéke sorakozik fel előttünk: az alapozó nemzedék, akik vállalták az indulás és indítás minden nehezét és buktatóját; a középnemzedék, akik az újat akarásnak és a másként akarásnak a bátorságával, a Nyolcak (1958) antológiájával léptek a porondra, s a fiatalabbak, akik az Egyszemű éjszaka-búi meglehetősen felemás értékű bemutatkozásuktól (1970) napjainkig jelentős utat tettek meg az önismeret és valóságismeret felé. A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom - melyet Fábry Zoltán találó kifejezésével harmadvirágzásnak szoktunk nevezni - fejlődési korszakai megközelítőleg hasonlóak a költészetéhez. Ugyanakkor - és ezt szintén hangsúlyozni szeretnénk - nem zárt korszakokról van szó, mivel a költészet fejlődési folyamatait éppúgy nem lehet merev időhatárok közé szorítani, mint a küzdőtér9