Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

osönösen ismét lekötelezniük egymást, azon a napon, amikor Gsiri gépre ült, hogy a ibritek ködös szigetére repüljön, apám barátja megjelent házunkban, és háláját egy demizson saját termésű muskotállyal tette nyomatékosabbá. Megható szívélyességgel talált egymásra a két öreg. Könynyes szemmel elevenítették fel gyerekkori élményeiket, iskolai csíny tevéseiket. A nehéz időkről, mely „testi-lelkiségüket" próbára tette, nem beszéltek. Volt baj, nincs baj ... fontos, hogy már itt tartunk... Mostohaanyám is negédeskedett, Natasa eltáncolta a „Hattyú halálát", a vendég tiszteletére néhány taktussal meg is toldotta, ami a művészi tökély rovására ment ugyan, ám ezt senki sem vette tőle zokon. Csekélységemre csupán ebéd után terelődött a szó — muskotályszopogatás közben vagy éppen annak hatására —, apám elpanaszolta, hogy erkölcsöm és jellemem körül súlyos fogyatékosságok mutatkoznak. (Nyilván anyai befolyás.) Szeretem megkerülni az igazságot, és nem értékelem kellőképpen mindazokat az anyagi és erkölcsi áldozatokat, amelyeket ő ... satöbbi, satöbbi. A vendég csak hüledezett, nem győzte csóválni a fejét. Nahát, nahát, ezt azért nem hitte volna, pedig milyen szép kislány vagyok, igazán kár értem. De hát .ha ez a helyzet, akkor gyorsan kell cselekedni, javallotta, ő a tettek embere, a véleménye: addig menteni, amíg van mit! Leghelyesebb — szerinte —, ha máris visz magával, úgyis kocsival jött. Hogy csak húsz nap múlva kezdődik a tanítás? De hiszen nekem mint tantestületi tagnak hamarabb kell a munkahelyemen megjelennem. Ő majd jelenti feletteseimnek, hogy ismerkedem az új környezettel. A falu mégiscsak falu — ugyebár —, no és pár napot náluk is eltölthetek. Kár, hogy nem tudtak rólam, amíg Csiri otthon volt, láttam volna, milyen jóravaló, engedelmes, alkalmazkodó, szelíd és szolid szőke angyal az a Csiri, és ráadásul szavatoltan tiszta lelkű. Egészen más, mint ezek a mai fiatalok. Egyetlen sajnálatos hibája van, hogy eljegyezte magát 92