Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság
Ifjúságból elégtelen
nyi gondja meg felelőssége, és sokkal kevesebbet tartózkodhat a családja körében is. Még az én nevelésem is hátrányba szorul miatta. Egy vacak autóra valót sem szerzett, eleget hőbörög Anna mama. Ha nem létezne vállalati kocsi, szégyenszemre gyalog járhatna az apukám meg Anna mama is. A bútort is kölcsönre vették, abból a pénzből, amit Mari nagyi kapott a házacskájáért, és most Mari nagyi boldogtalan, mert nincsen kutyaugatás az ablaka alatt. Egészen más lárma van most az ablaka alatt. A lift zúg, meg részeg huligánok ordítoznak. Igaz, ez nem zavarja Mari nagyit, mert a falusiak is ordibáltak, ha berúgtak. De a lift az lift! Mari nagyi utálja. Apámnak még az apját is kell segélyeznie, ha nem akarja, hogy fusizzon. így is fusizik, de mégsem annyit. Értem is fizet tartásdíjat, amíg tanulok. Illetve csak addig fizetett, amíg anyámnál voltam, ami úgyis csak egy csepp volt a tengerbe, anyám sokkal többet költött rám. Anna mamának pedig Pestről hordoz apám ruhákat, tűzpirosát... Olyan nevetséges benne, mint egy papagáj. így védelmeztem apámat meg a családomat, mert én kritizálhatom őket, de más ne pofázzon! És főleg ne fogja ránk, hogy gazdagok vagyunk. Etelka néni helyesbített is rögtön: — Hát akkor szegények vagytok ti is. Ekkor meg azt kellett megmagyaráznom, hogy azért szegények sem vagyunk. Hozzá is kezdtem, de nem tudtam folytatni, a néni végül is elmosolyodott. — Gyerek vagy te még, lányom ... Igaza lehet. Ügy látszik, tényleg gyerek vagyok, gondoltam akkor, mert egészen összekeverem a fogalmakat. Ki a szegény? Ki a gazdag? Jaj, de zavaros dolgok ezek számomra! Az öltözködésből igazán nem lehet megkülönböztetni manapság, mindenki egyforma ruhát visel. Legfeljebb a fazondíj drágább, ha az ember varratja az „egyenruhát", és nem készen vásárolja. Az én anyukám mesélte, hogy valamikor restellnivaló volt, ha két nő egyforma ruhát hordott. Ma az a restellnivaló, ha valakinek nincs olyan, ami mindenkinek van. 86