Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

A hasán akkor már feszült a ruiha. — Cinikusak vagytok és felelőtlenek. Nincs bennetek semmi kötelességtudás — természetesen ezek apám szavai. — Egy kockafejű őrangyal a búcsúzásnál lelkemre beszélt. — Ilyesmit nem szabad csinálni, kislány! Megszomorítani egy olyan drága jó édesapát, mint az igazgató elvtárs! Romola azt mondta: — Mafla! Van fogalmad arról, hányszor fűrészeltek már el engem? Erika azt mondta: — Egy férfiért? Borika, hát érdemes? Nagyapó dohogott: — Túlságosan jó dolgod van. Csak koplaltál volna néha! Túl könnyen jutsz mindenihez! Ugyan már! Mit kapok tőlük? Bezzegeket kapok. Fütyülök a bezzegjeikre meg a pénzükre. Értsék meg végre! Iván küldött egy csokor vörös rózsát, és azt üzente, ha meggyógyulok, jelentkezzem pótvizsgára. Már mindent elintézett. Nem jelentkeztem! Zsófi nagyi leült az ágyam szélére és magyarázott. Először életében ő is magyarázott. Mert a Zsófi nagyi lelkébe is belevésődött valamikor valami, mint az én húsomba anyám ujjai. — Engem két hétig keresett az apám puskával. Két hétig rejtegetett előle anyám az istállóban. Nem tehettem róla. Ö fogta a szekere elé a „koldus méltóságos" fiát. Taníttatta, hogy azután egybekeljünk, és neki ügyvéd veje legyen ... Ingyen prókátor, potya tanácsadó ... Szép fiú volt, nem mondom, de könnyelmű. Kártyázott, élte a világát Prágában egy gazdag mozisnéval. Vizsga meg sehol. Se diploma ... Azt mondja apám, meglepem ... körülnézek abban a bűnös városiban. De én akkor már „úgy" voltam, mert hiszen vakációzni azért hazajárogatott. Apám követelte a pénzét, amit ráköltött, meg a házasságot, ö pedig köziben már megesküdött a mozisnéval. Én is gondoltam akkor, hogy vízbe ölöm magam. De most már más világ van. Te tanulhatsz. Boldog is lelhetsz. 78