Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

No jó! Meg fogunk javulni! — fogadkoztam. Lecsücsü­lünk a lépcsőre, és a javulás útjára teregetünk. Mert, ugye­bár, elmehetnék a lányok után! De nem megyek, mert várom a világ legjobb anyuciját. Jujuj, hűvös ez a júniusi lépcsőcske ... Bizony, bizony ... hűvöske ... Elmehetnék hozzá a hotelbe! Kézit csókolom! Megjött a kislány! — kiabálom messziről. A szálló előcsarnokában legalább emberek vannak. Igen ám... de időközben be­csukták a kaput, akkor pedig be kell menni a házimumus­hoz, „kéremszépentessékszíveslennikiengedni". És ha anyu még sincs szolgálatban? „Kéremszépentessékszíveslennibe­engedni..." Nem, nem! A múltkor megbunyóztuk a mu­mus kölykét. Itt maradunk! Várunk! Minden szolgálat el­múlik egyszer. Felhoppázunk a lépcsőházi ablakpárkányra, bámulgatjuk a holdat, amelyről újabban mindenféle re­alitást akarnak kideríteni. Meg akarják fosztani az ifjúsá­got a holdvilágtól! Segítség! El akarják tőlünk rabolni a ro­mantikát! Na és?! Kinek van arra szüksége Gizi nagyin kívül? „Bezzeg az én időmben más feladata nem volt a holdnak, csakis az, hogy világítson!" Ásítottam. Egye fene a lányokat meg a romantikát... Még hogy el tudnám képzelni a világot telefon, rádió, televízió, mozi és repülőgép nélkül? Én?! Mikor egyszerűen képtelen vagyok elképzelni más világot, mint amilyenben élek. Ha azt hallom: „légiriadó", éppen olyan elvont kép jelenik meg lelki szemeim előtt, mint amikor azt hallom: „posta­kocsi". Olvasok értről is, arról is, filmen szintén mutogatják mindkettőt, és én mégsem tudom magam beleélni semmi­féle háborús gondolatba, és nem tudom elképzelni, hogy négylovas batáron „autóstoppolok" kitűzött oélom felé. Ha pedig azt hallom: szerelem ... Hát éppen erről van szó! Gizi nagyi azt mondta: Bezzeg az én időmben akkor ment a lány, amikor vitték! Mármint férjhez. Aki váloga­tott, könnyen pártában maradt. Ö csak tudja. Majdnem ilyen sors várt reá is, mivel a főuraktól nemcsak ócska ruhák és hiányos étkészletek kerültek a cselédlakásba, ha­nem fennhéjázás meg gőg is. A jövedelem nem volt arány­38

Next

/
Oldalképek
Tartalom