Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

Kacagnom kellett. Abba elsősorban ő mehet tönkre, Yvette. Mert meg kell térítenie a hiányt. De hát akkor imire valók a gazdasági szakértők? Igaza volt, be kellett látnom. De hátha a gazdasági szakemberek is szívesebben lettek volna agronómusok vagy technikusok, és csupán gyenge fizikumukra való tekintettel szorultak bele a népgazdaságba. Ilyen is létezhet! Ebben azután mindnyájan egyetértettünk, én titokban örültem, hogy színművészetire jelentkeztem, amihez nem fontos a matika, csak a protekció meg a tehetség. Gondoltam akkor... Az előbbi Pali bácsi személyében biztosítva volt számomra, mert Pali bácsi zsurnalisztikái vonalon érvényesül, az utóbbihoz pedig magam vagyok teljes garancia. Gondoltam akkor... Közben megittuk a rumot, fizetni akartunk, mert tízre járt az idő, de Yvette begerjedt, nem lehetett vele bírni, rám fogta, hogy felugrálós vagyok, nincs bennem nagyvonalúság ... Szorítóban voltam. A haverság mégis haverság. Az ígéret viszont ígéret! Én pedig megígértem az anyámnak... Erika partnere ... fapofa. Haját klasszikusra nyíratta, és folyton valami megújhodott művészetet emlegetett. Meg még két srác... Ezek valamivel normálisadban hatottak. Az egyik—azt hiszem, Vladónak hívták — gombafejet viselt, a másiknak apródfrizurája volt. Ennek a nevét elfelejtettem, de azért nagyon jópofa volt az is. Csak éppen nem szerette a rumot, s ezért tértünk vissza a vodkához. Eddig jutottam emlékezéseimben... azután jött a semmi, a sötétség, mentőtragacs, kaŕbolszag ... duci pofa .... Anna mama nylonszárnyakkal, és befejezésül a ludaskása, amelyikből ifjabb Jurik kóstolónyit sem hagyott, pedig az éhségtől szinte kiesett a gyomrom. De Mari nagyinak sem volt ám közömbös a vacsora sorsa. — Ennyi rizst megenni... — sopánkodott, amikor viszszatért Anna mamától, és a tűzálló edényt a néhai liba 30