Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

pát, mert bántja a szememet a fény, de ő tudta, hagy azért menekülök a sötétségihez, mert nem alkarom, hogy lássa színét váltó arcomat. Jani úgy tudott olvasni a vonásaimból, mint valami forgatókönyvből, de láthatólag ez alkalommal nem kívánta tanulmányozni. Beszélni kezdett, hogy elűzze a csendet, ami Csiri neve után bekövetkezett, beszélni kezdett, de ekkor már folyékonyan, mintha felszabadult volna, hogy a nehezén túljutott, beszélt, beszélt, és én nem vágtam a szavába, nem szakítottam félbe, nem tettem fel többé kérdéseket, beszélt, hogy kitöltse a távolságot, amely rohamosan tágulni kezdett közöttünk. Beszélt, de nem a nap történetével foglalkozott, hanem Csiriével. CSIRI TÖRTÉNETE nem volt érdekes, nem is volt romantikus, elcsépelt, modern sztori volt, amilyennel bőven szolgál századunk, illetve — külföldre szakadt hazánkfiai. Az élet odakint gyönyörű, minden van, fölösen is, de mire megszokta, lanyhult kezdeti ambíciója, tudásszomját tapasztalatszerzésre cserélte fel, az egyetemet előadóra, férjhez ment az egyik tanárjához, nem is túlságosan fiatalhoz, hogy legalizálja a kintmaradását. Csiri nem kívánta a hontalansági állapotot, mindig jó gyerek volt, ezután még jobban ragaszkodott özvegyen maradt édesanyjához, azért jött, hogy kivigye magával. Ugyanis — a férje családja nem akarta befogadni Osiřit. A társasága sem. Ügy élt közöttük, mint idegen anyag az élő testben. Eleinte ez csupán kellemetlen volt, később kínos lett, majd elviselhetetlenné vált. Amikor a férjét is sikerült eltávolítaniuk tőle, és az visszaköltözött régi barátnőjéhez, egy temperamentumos francia sanzonénekesnőhöz, akkor fogta el Csirit a honvágy. Természetesen nem annyira, hogy szép lakását, melyet a férje gavallérosan meghagyott neki (no meg a busás tartásdíjat), otthagyja. Vagy az állást az utazási irodában. Kezdte megteremteni a saját világát, honfitársai társaságát kereste, amelyet az angol kedvéért elhanyagolt. Akkor ismerkedett 308