Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

— De még mennyire! Gsak kicsit hosszadalmasnak találom a bevezetőt. — Mi is hosszúnak találtuk. Legalább kilencszer mentünk ki, és még nem bizonyos, hogy sikerült. — Ez rátok vall! — Kérlek, értsd meg! Régi népszokást forgatunk, a kiszehajtást, és hol egy hűtőkocsi fut bele a képbe, hol egy áramvonalas Mercedes. — Áramvonalas Mercedesek közlekednek a Dunán? — Fenét a Dunán! A bécsi országúton. És amikor ez sem jött, és az sem jött, akkor megjelent egy gőzössel vontatott uszály... El tudod képzelni, milyen zabos volt a főnök? De én magam is. Kiszehajtás gőzhajóval kombinálva! Ilyen még nem volt! De tudod te egyáltalán, mi az a kisze? — Gondolom, valamilyen rövidítésféle, mint például Kiszerelő Vállalat. — Sejtettem, hogy visszamaradtál a fejlődésben, de hogy ennyire! A kiszehajtás néphit, babona. .. régi népszokás .... — Ezt már mondtad. — Bizonyos vidékeken, ha közeledik a tavasz, a falu lányai díszbe öltöznek ... — Miniszoknyába vagy farmernadrágba? — Fiacskám! — Jó, jó, csak folytasd! — A falu lányai díszbe öltözötten, énekelve, ujjongva, fejük felett rügyező ágakat lóbálva lemennek a folyóhoz, ós ott meggyújtják a magukkal hozott szalmabábut. A bábu jelképezi a telet, a fagyot, a rosszat, az ördögöt, a kísértést, szóval ő a kisze. Aztán bedobják a vízbe, és tovasodorja az áramlat... Népszokás ... — Nem bírom, hogy folyton ismétlésekbe bocsátkozol, csak azért, hogy megkerüld az igazságot. Egyébként én nem a kisze történetére váltottam belépőjegyet, hanem a nap történetére várok felajzott figyelemmel. — A nap története nem érdekes! — Alig várom, hogy unatkozzam. Kezdjük! Miért nem jöttél haza? 305