Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

tett jobban, a Mercedes-e, vagy a pillantás ... (Egy ilyen kisöreg vajon hol szerezte ezt a kocsit?) De lehet, hogy Nina arckifejezése ment az idegeimre, mindenesetre elég csípősen megjegyeztem: — Nem is mondtad, hogy a muki is startol.. . (Csak azért is muki!) — Nem tudtam, hogy érdekel. — Minden érdekel, gyönyörűségem, ami körülötted történik. És főleg, ami veled. Beszélj! — Miről? — Talán folytassuk, ahol tegnap abbahagytuk. — Hol hagytuk abba? — Hogy mennyit fizettek egy olyan felvételért? — Attól függött, hol ért véget a nadrág. Ránéztem. Feltételeztem, hogy ugratni akar, de ő nem ,,vette" a pillantásomat. Kezdett komolyra menni a játék. — Az a gyanúm — mondtam —, hogy te nem is vagy buta, csak megjátszod magad. — Gondolod? Mi módon lehetne erről bizonyságot szerezned? Talán egy komputerrel... — Menni fog anélkül is. Mennyit fizettek, amikor ruha nélkül fényképeztek? Mert úgy is fényképeztek, ugyebár? — Természetesen! Hiszen láttad. Harisnyanadrágban, fűzőben, fürdőruhában... — Amikor csakis a bőrödet viselted ... Most Nina nézett rám: — Tulajdonképpen mit gondolsz te rólam? Nem vettem tudomásul a megrökönyödését. — Tehát azt állítod, hogy a „mester" csakis fényképezett? — Szerinted még mit kellett volna csinálnia? — Találd ki! — Nem tudom kitalálni. — Mondd, kicsim, teljesen hülyének nézel? — Szavamra, nem tudom, miről beszélsz. — Nagyobb liba volnál, mint gondoltam? Nem, azt mégsem hinném. Szóval, sohasem járt a lakásodon? — Kicsoda? 267