Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság
Időzített boldogság
emlékezett, amit tanácsosabb lett volna régen elfelednie. De ő egyre ezekről fecsegett. Ha leintették, még hangosabban beszélt, mert az idő nemcsak az agyát lepte be mészszel, hanem a hallószerveit is. Pokoli volt! Apám jóhiszeműségére jellemző, hogy remekül mulatott keresztapa bemondásain, noha már számtalanszor hallotta őket, ezért sikerült kisegítenie, ha az öreg emlékezete döcögött. Amikor túl vaskosat mondott keresztapa, atyám cinkosán kacsintott a vendégekre, mintha azt mondaná: Jópofa az öreg szivar, mi? Azt hittem, öreg Gyuri szétrobban Gyöngyi mellett. El is követett mindent, hogy elhallgattassa a beteg öreget, de igyekezete csak újabb zsilipnyitogatás volt. Pokoli helyzet! Kizárólag Klári élvezte. Hülye kérdésekkel még provokálta is az öreget, miközben az asztal alatt tönkretaposta Lili Bécsből származó lakkcipőjét. Lili úgy tett, mintha a cipő nem volna érzékeny a taposgatásra, mert ő minden helyzetben fegyelmezte magát. Én kínomban Gyuri tenyerébe vájtam a körmeimet, és nagyon szerettem volna túl lenni mindenen. A gyomrom émelygett, hányinger környékezett, a fűző szorított, a gyerek rugdosott, azt hittem, nem bírom ki. De kibírtam. A Klári ajándékozta nászútra huszonnégy órás késedelemmel indultunk. Nagyon rosszul voltam, úgy látszott, a nászéjszakámon elvetélek. Anyám kisírt szemmel sürgölődött körülöttem, sajnáltam őt, igazán megértőbb gyereket érdemelt volna. Nászút... Marhaság! Soha még annyit nem unatkoztam, mint akkor. Igaz, még soha nem töltöttem Gyurival kettesben annyi időt. Kiderült, hogy az ágyon kívül vajmi kevés mondanivalónk van egymás számára, és az ízlésünk is különböző. ö mindenütt jelen kívánt lenni, én nem szívesen vittem a hasam közszemlére. Olvasni akart, amikor nekem sétálni támadt kedvem, olyankor kóborolt a hegyi utakon, amikor nekem nehezemre esett minden lépés, olyan étvágya volt, mint egy kiéhezett farkasnak, nekem felfordult a gyomrom, ha evésre gondoltam, mindentől el volt ragadtatva, nekem idegeimre ment az elragadtatása, nem ér239