Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

egy karbolszagú mennyországba, ahol huszonnégy óra múlva feltámadtam. Feltámadásom sokkal kellemetlenebb ízű volt, mint a halálom. A nagy, fényes karbolszagot sem élvezhettem maradéktalanul, mert borzasztóan fájt a fejem, hányinger gyötört, a szájízem pedig olyan volt... No, ezt már nem is illik hasonlattal kifejezni. Azután elaludtam! Mikor végérvényesen felébredtem, nagyapa és Zsófi nagyi ültek az ágyam mellett. Zsófi nagyinak vörös volt az orra a sírástól, ő közölte velem, hogy anyám azért nem jött el, mert szolgálata van, Gizi nagyit pedig kínozzák a rohamok. Helyettük megérkezett apám, és miután látta, hogy túl vagyok az életveszélyen, erkölcsi megmenekülésem érdekében sürgősen lelkimasszázst alkalmazott. Megígérte, hogy kezébe veszi a gyeplőt, és ha anyám gyenge hozzám, ő majd megmutatja — legyek efelől meggyőződve. Megvoltam! Továbbá azt ajánlotta, köszönjem meg, hogy nem feledkezik meg magáról, nem püföl agyba-főbe, ahogy megérdemelném, amiért őt ilyen helyzetbe hoztam. Kilátásba helyezte továbbá, hogy Anna mama megtanít majd móresre. Én szívesebben vettem volna, ha apám megfeledkezik magáról, és leken néhány pofont, semmint hogy Anna mama oltalma alá helyez. Anna mama védőszárnyai mintha nylonsörtóbŐl volnának. Szúrnak. De hát 'kevés beleszólásom volt a saját nevelésembe, hallgattam inkább. Zsófi nagyi úgyis kapott helyettem, amiért védelmemre kelt. — Mama jobban teszi, ha hallgat! — intette őt jelentőségteljesen apám. Hallgattunk tehát, szemünket is lesütöttük, miközben a főnővér, egy duci képű angyal, megérkezett a ruháimmal, és biztosította apámat, hogy „mindig szívesen áll az igazgató elvtárs rendelkezésére". Nekem pedig lelkembe véste: Nem szabad megszomorítani egy ilyen intelligens, önfeláldozó édesapát, mint az igazgató elvtárs! Mintha én ezt nem tudtam volna. Már nyitottam is a számat, hogy legalább neki megmondom, én nem tehetek semmiről, én haza akartam menni, de pillantásom találkozott Zsófi nagyi tekintetével, hallgattam tehát, ami 19