Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

akkor pedig haladéktalanul adja át utódjának, az új igazgatónak, a berendezett szolgálati lakást. Már hogyan is adná, érvelt erre Urbánek, mikor az külföldi állampolgár, azaz a harminchatos Urbánek tulajdona. Erről is volt kézenfekvő bizonylata. Kívánságra felmutatta. Igazolta továbbá, hogy mindezeknek hivatalosan kinevezett ügyintézője. Ekkor kezdődött el a Juhos néni által említett perlekedés. Az iskolaügy követelte a saját tulajdonát, Urbánek (a külföldi érdekeltséggel együtt) védte a saját becsületét. Ez utóbbit nem minden eredmény nélkül, mert a rehabilitáció alkalmával visszahelyezték az iskolába, igaz, nem igazgatónak, ahogy várta, hanem csak egyszerű sorkatonának. Attól fogva lett a mi Urbanekunk a kondorfalvi fejlődés kerékkötője, és ellensége minden igazgatónak (Máthé immár a harmadik, amióta Urbanekot leváltották, és úgy látszott, a legszívósabb is). Közben persze változott a világ, változtak a körülmények, hazalátogatott feleségestül a harminchatos Urbánek, sőt egy amnesztiarendelet értelmében már az ötvenegyes Urbánek is hazaugrott pár napra, de a per még mindig folyamatban volt, és annyira elmérgesítette a mi pozitív Urbanekunkat, hogy az ötvenegyes Urbánek hazalátogatásának időpontjában már ugyanazt a világnézetet vallotta, amit amaz távozása idején. Az sem enyhítette mérgét, sőt inkább fokozta, hogy az ügy érdekében rokonságot vállalt Csúka Bélával, a helyi nemzeti bizottság titkárával, ami egyébként soha meg nem történik, mert demokrácia ide, meggyőződés oda, Csúka Béla apja csak kondás volt ugyanannál a kizsákmányolónál, amelyiknél Urbánek apja gazdatiszt. A szóban forgó épületet eközben verte az eső, rágta a szú, hullott róla a vakolat, beázott a tető. Urbanekunk harci kedvét mindez csak fokozta, különösen hogy ezáltal megnehezítette Máthé életét is, akinek viszont felsőbb szervek feladatul írták elő az érdekkörök létesítését, a régen jóváhagyott cigány iskola megnyitását és azt is, hogy fedél 131