Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

telep. A bejárathoz sorakozó kőlapokat is felmorzsolta az idő. Belül? Nos, nem tudhattam, hogy festett az épület valaha. Mikor mi beléptünk, hűvös volt és aktaszagú. Meg mintha alkoholszagot is éreztem volna. Régi isimerősként találkoztam ott harcsaképű útitársammal. Máthé már az odavezető úton figyelmeztetett: Minden hájjal megkent alak az a Csúka. Neki azonban azt mondta: Nahát, cimbora! Itt vagyunk! Az elvtársnő az új tanerő, hol a szoba, amit megígértél? Mire Csúka, hogy ismer, az autóbuszban már szemügyre vett, veszettül csinos vagyok, és igen kedvére feszült rajtam a nadrág... De szoba nincs! Nem is érti, minek jött Máthé hozzá, mikor ismeri a helyzetet. Erre Máthé, hogy dehogyisnem érti azt Csúka! Érti ő azt nagyon jól. Csupáncsak nem akarja megérteni. Ügy látszik, Csúka valóban értette, vagy hirtelen eszébe jutott, mert felkiáltott. Aha! Persze! Urbánek nem akarja kiüríteni a házat... Urbánek raktárnak használja a „házat", kapta a feleletet. Ha Urbánek kiürítené a „házat", akkor Máthé megszervezhetné végre a cigány iskolát meg a sportklubot, a tanerőknek lenne szállásuk, és szabad idejüknek a felét nem töltenék utazgatással. Igaz, hogy akkor meg Urbanéknek nem lenne kedvező szele a vitorlájában, amellyel az igazgatóság öblébe hajókázlhasson. Érti, kedves?, fordult hozzám magyarázólag Máthé. Nem értettem, pedig elég sokáig vitatkoztak, megvilágítva a helyzetet jobbról és balról, amiből a'kárki megtudhatta, hogy Gsúka lánya az Urbánek menye. Urbaneknak Máthé állására fáj a foga. Az épület, amiről szó van, a falurendezés útjába esik, le fogják bontani. Az épület nem fekszik útban, és nem fogják lebontani, Máthé majd megmutatja, Csúka azt szeretné látni! A delet régen elharangozták, és én még mindig nem tudtam, kinek van igaza, és hol fogok lakni. Végül is abban maradtak, hogy Máthé bemegy a járásra, Csúka ír 127