Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

lan voltam? Nem állíthatom. Mint ahogy a rosszul táplált ember sem kell, hogy éhezzen. A gyomrot meg lehet tömni értéktelen anyagokkal is, azt csak a szervezet sínyli meg, a csontok, az izmok, a vér. Valahogy én is így voltam: hiányosan táplált a boldogságban, de .éhséget ritkán éreztem. Ez változott meg, s most érzem csak, ez a változás mekkora különbséget jelent. Anyu megmondta, hogy anyagilag nem várhatok támogatást tőle, kis tőkénk megszenvedte az iő spekulációját, és az államosított üzletben nem hajlandó semmiféle külön jövedelmet jelentő üzelmekre, főképp hogy most helyettem egy idegen embert kap a nyakára. Félt szegénykém az új munkatárstól, mert hallatta, hogy egy idős pasast szabadítanak rá, akit alig lehet használni, állandóan vándorol egyiik helyről a másikra, mindenki igyekszik mielőbb túladni rajta. — Én majd szorosra fogom a gyeplőjét — fogadkozott napjában többször is, ha az új ember került szóba. — Nem fogok kettő helyett húzni. Nem kételkedtem benne, hogy így lesz, anyám értett a szoros gyeplőfogáshoz. Akaratát mindig 'keresztülvitte, szegénykém rettenetesen meg tudta kínozni azokat, akik a hatalmában voltak, és akiket végeredményben szeretett. A fizetéseimet illetően még nem tudtam semmi biztosat, de megvolt a betétkönyvem, és el voltam határozva rá, hogy bármilyen keveset kapjak is, megélek belőle. Szobához elég könnyen jutottam, Fiedler özvegy nagynénjéhez költöztem be albérletbe. Anyu is velem utazott, engedélyt kapott rá, hogy egy napra becsukja az üzletet. Zárás után utaztunk, este érkeztünk meg. Felültünk a trolibuszra, nagyon egyszerű volt az út, a tizenegyes csaknem új lakásom kapuja előtt állt meg. Csomagjaimat leraktam a szobában, azalatt Ondrusné és anyu körülszaglászták egymást. Anyu tudni akarta, milyen helyem lesz, kivel lakom, Ondrusné kíváncsi volt, honnan jövök, milyen fészekből repültem ki. A találkozásra mindketten felkészültek. Anyu jól megőrzött, ritka alkalmakkor viselt szürke kosztümjét öltötte fel, szürke virágos fehér muszlinkendőt kötött a fejére, és fájt a szíve, hogy nem 48