Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

Kezet nyújtottam, én is megmondtam a nevemet, aztán Fiedler 'kinyitotta az ajtót. — Hozom az új (kolléganőt, doktor, Krisztinka. (Nézzék meg jól, mert csak két hét múlva látják megint. — De akkor aztán naponta — nevettem a szemüveges, kopasz férfira és a 'középkorú, ugyancsak szemüveges, de nagyon jól öltözött nőre, miközben kezet fogtunk. Ök ketten két szembeállított íróasztalnál dolgoztaik. Láttam az ablak előtt egy kisebb asztalt is, írógéppel. Talán ez ;lesz az én asztalom. A helyiség szép, tágas, világos, sok szobanövénnyel, futószőnyeggel. Kellemes környezet lesz, remélem, meghonosodom itt, csak az okoz bizonytalan érzést, hogy nem tudom, mi is lesz a feladatom, s el tudom-e majd látni. A gondolatra megizzadt a tenyerem, s titokban a szoknyámba töröltem, mielőtt a búcsúzásnál ismét kezet nyújtottam. Miikor kiléptem, elfogtam a nőnek egy pillantását is, amit a doktorra vetett. Hazafelé menet azon törtem a fejem, ;mit jelenthetett az a pillantás: Mit szól a Kéri protezséjához? Ezt a ikls prolit küldik a nyakunkra? Hogy tetszik magának a kis csirke? Mindenfélét jelenthetett a pillantás, azt is, hogy: Na, ez sem ül itt majd sokáig. De az sem lehetetlen, hogy semmit sem jelentett, a nő nem is pillantott, csak én véltem látni, a szemüveg csillogása tette. Hamar híre terjedt nálunk, hogy nem megyek a 'kisvárosba fotósnak, .hanem az ország egyiík híres üzemébe, remek állásba. Anyával madarat lehetett volna fogatni, nem is csodálkoztam, mikor kérdezgetni kezdték tőlem, igaz-e, hogy apu Kérivel részt vett az ellenállásban. Anyu a szép levél alapján legendát szőtt, s talán maga is elhitte. Sokkal (később Köritől tudtam meg az igazat, hogy apu egy ízben valóban a segítségére volt emberségből, anélkül hogy teljes egészében felfogta volna, milyen veszélyekeit rejt az a támogatás, amiben az ellenállást részesíti. Ez azonban apu cselekedeténeik értékét nem csökkentette Kéri szemében. Anyu diadalát még csak növelte, hogy mielőtt útra keltem, egy kék Volga állt meg előttünk, és Kéri szállt ki belőle. Talán tíz percet töltött nálunk, megvárta, míg anyu felszolgálja a feketét. Kedves volt és közvetlen, mondta, hogy 46