Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

— Jó messzire lesodródtunk. Mi lenne, ha inem találnánk rá a ruháinkra? Az újabb kaland lehetősége nemcsak Ijesztette, hanem mulattatta is Lucit, de Karol, aki előtte haladt, láthatólag nem volt elragadtatva ettől az eshetőségtől. — Ne légy begyulladva, rátalálunk. Nézte az előtte lépkedő fiú testét, mely elütő fehéren csillogott -ott, ahol az úszónadrág szokta takarni. Rajtam is vannak világosabb foltok, gondolta. — Te, most olyanok vagyunk, mintha fehér fürdőruha volna rajtunk. Komikus, nem? Karol nem találta komikusnak. — Igen, csak rendkívül kellemetlen lenne találkozni valakivel ebben a fehér fürdőruhában. — Ugyan ki járna most erre! Egyedül vagyunk itt,a part menti füzesben, mint Ádám és Éva a paradicsomban. Csak, kérlek, ne rohanj úgy, mert nem éppen az én meztelen talpamnak való ez az út. Megtalálták a ruháikat és felöltöztek. Visszafelé az úton rosszkedve volt. Karol észre Is vette. — Valami hézag van? — Tudom is én! Valahogy másképp, méltóbban végződhetett volna ez az este. S ekkor már maga előtt is világos volt, hogy mire gondol. Karol is megérthette, hirtelen feléje fordult, vizsgálódva nézett rá. — Másképpen? Ugyan menj. Örüljünk, hogy így végződött. Ma sem tudja, mi tarthatta vissza Karolt attól, hogy a karjába vegye. Megfosztotta őt a vágytól az ijedség, gyakorlatlan volt, vagy a prof lányával inem mert messzebbre menni egy kis tisztességes flörtnél? Látszólag nem változott közöttük semmi, csak Karol ettől fogva biztos volt benne, hogy langyos pajtásságnál többet nem várhat tőle. Hát ennyi faluélményt vitt a házasságba. Az utca túlsó oldaláról köszönt neki Ida meg a Kondás-Baki fiú. Luci barátságosan visszabőlintott. Helyesek vagytok, siklott át raj374