Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Figyeled, hogy alig szál, ha mi beszélünk? Ö nem nyilvánít véleményt, hagyja, hogy csak mondjuk a magunkét, és biztosan figyeli minden szavunkat, nem talál-e benne valami reakciósat, hogy otthon leadhassa, képzelem, még nagyítva, ferdítve. Anyu is mondta, hogy ne járjon a szám, mert ikönvnyen bajunk lehet belőle. Gondoltam, ha Kati anyja is tart ilyesmitől, talán mégis lehet benne valami, s órák alatt csöndben méregettem a sovány, görnyedten ülő Manyát. Hiába, nehezen tudtam róla elképzelni annyi rosszakaratot. Hogy aztán bizonyos ellenszenvet éreztem mégis iránta, imás oka volt. Észrevettem — Katinak is feltűnt —, hogy Pálóc néni vele többet foglalkozik, (és a hangja is mézesebb, ha hozzá szól. Ha valamit nem tudtunk, velünk elég szigorúan bánt, amit természetesnek is találtunk, s csak akkor kezdtük rossz néven venni, mikor Manya hozzánk csatlakozott, és láttuk, hogy ha ineki nem megy valami, milyen elnéző hozzá, mennyire segít, magyaráz, néha csaknem az egész óra eltelt vele. Előfordult, hogy tovább sem mentünk emiatt. — Ejnye, lányok — ingatta fejét az öregasszony —, nem vagyok megelégedve, ez ma nem ment, ismételni kell a jövő órára alaposan. Az igazságtalanság felháborított, és nem állhattam meg szó nélkül. — De hiszen a Kati még én tudtuk, Pálóc néni! — Nem árt, fiacskám, ha még jobban tudjátok. Ez a rész nagyon fontos, és különben is, ismétlés a tudás anyja. Ez egy .régi latin közmondás, de ti nem tanultatok latinul, ugye? Pálóc néni szavait, amelyekkel leszerelt bennünket, hol álszentnek, hol csípősnek éreztem, és el is ment volna a kedvem a tanulástól, ha közben nem született volna bennem igazi érdeklődés a nyelvtanulás iránt. Elértem bizonyos eredményeket, például egyik szomszédunk, aki amerikai fogságból jött haza, mikor megtudta, hogy angolul tanulok, áthozott nekem néhány régi ameiri'kai újságot. Micsoda örömet éreztem, mikor egy-egy képaláírást sikerült megfejtenem! Szorgalmasan és szívesen jártam az órákra, pedig már Pálócnét sem szerettem, és hogy Manyát ne szeressem, ah32