Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

tözd át, és ebéd után menj el, nézd meg Horváthnét, milyen állapotban van. Vigyél magaddal strofantint szőlőcukoroldattal, és belátásod szerint add, vagy ne add. A batórás vonattal jövök. Remélem, a megígért karburátort is megkapom." A reggeli maradványai, a teáscsésze, a kinyomott fél citrom, a mézes tálikó az asztalon állt szalvétával letakarva. Arról egy szót sem írt, hogy miért nem keltette fel. A pontos utasítások azonban ott vannak, holott az este mindezt megbeszélték. Ezért fölösleges volt cédulát hagynia. Hiába, Dénes eltávolodott tőle. Nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy annyi minden megváltozott. Hogy a felesége már nem az, aki volt. Hát érdemes még hadakozni? Hét évvel ezelőtt Dénes könnyen meghódolt, másodszor azonban, úgy látszik, nem sikerül meghódítania. Megjött Menci, letette a kendőjét, s a megszokott sorrendet betartva indult, hogy kitakarítsa a várószobát, a lakást, aztán elszaladjon valami ebédrevalóért, ha kell, és főzzön. A tej felforrt, Luci bement a fürdőszobába, a mosdó feletti polcra helyezte karóráját, és a mutatókra sandítva zuhanyozott,, szedte rendbe magát. Mencinek csak a rendelő linóleumát volt szabad felmosnia, a rendelő rendben tartása Luci feladata volt. Nyolckor fehér köpenyben már benn várakozott a betegekre. A várószobából semmi nesz nem hallatszott, a biztonság okáért azonban kinézett. A szemben levő padon Liskáné ült, az ajtónyitásra felállt, és vontatott léptekkel bement. Az asszony nagyon rossz állapotban volt idegileg, Dénes fürdőbe szerette volna küldeni, de nem sikerült. — Régen vár? — kérdezte, csak hogy szóljon, miközben leültette az asszonyt, aki a ruhája ujját a könyök fölé feltűrve várt az injekcióra. Luci betöltötte a magnéziumot, lealkoholozta a belső könyökhajlatot, s a tűt gyakorlott mozdulattal az érbe iszűrta. Lassan, fokozatosan nyomta a gyógyszert a beteg karjába, Liskáné mégis a torkához kapott. — Jaj, a forróság! 295