Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

vül volt. Mintha kínjain könnyített volna vele, állandóan zsörtölődött. Hol ezért szidott, hol azért,, pedig tőlem telhetőleg iparkodtam. Egyszer rettenetesen megbántott. Apunál takarítottaim, és éppen az ablakon ráztam ki a porroingyot, mikor bejött. Ahogy az ajtót nyitotta, a huzattól a por mind visszaszállt a szobába, s a legnagyobb porfelhő épp apu ágya körül (kavargott. Én is jól láttam, mert besütött a nap az ablakon. — Elment az eszed? — (kiáltott rám. — Miért nem mész ilyennel az udvarra? De mit neked apád egészsége! — De anyu, ha véletlenül nem nyitsz be, a huzat nem kergeti vissza a port... —• Mit huzat! Szél van kint, nem látod?! — Igazságtalan vagy — kiabáltam —, és miért mondasz olyanokat, hogy mit nekem apu egészsége... — Nem tudtam folytatni, a sírással küszködtem. — Hallgass! A Záhony fiú versét nagyobb becsben tartod. A dobozodban őrzöd! — Ugyan, Ella — szólalt meg apu az ágyban —, nem szabad ezt így felfújni... Hogy mit akart még mondani, nem tudom, mert elöntötte a vér, aztán már semmi más nem volt fontos. Orvosért rohantam, még aznap délben kórházba vitték. Nem egész egy hét múlva volt a temetése. Az apu betegágya melletti jelenet sose ikerült többé szóba köztünk, de elhidegültem anyámtól. Nem tudom, mi távolított el jobban tőle, igazságtalan és duirva támadása beteg apám jelenlétében, vagy a csalódás, hogy titokban kikutatta kis dobozom tartalmát, és éppen ezt a pillanatot látta alkalmasnak, hogy rám pirítson. Nem vonom íkétségbe, sőt biztos vagyok benne, hogy szeretett bennünket, de kíméletlein volt. Mi tette zsarnokká, nem tudom. Talián sokkal többet várt az élettől, mint amennyit kapott tőle, s tehetetlenségében, kielégítétlenségében vált (ilyenné. Hát én milyenné váltam? Engem más, puhább anyagból gyúrtak, az erősebb akarat, az erősebb egyéniség 'könnyen háttérbe szorított. Mit számít, ha az embernek igaza van, de nem tudja ér28