Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

t on járda mellé. Valamelyik este magára gondoltam, és az a kis zöld sáv jelent meg előttem. — Énkörém nem lehet drótkerítést vonni. — De magának nem is kell olyan passzívnak lennie, mint a fű. Tudja, mennyi lélek ragyog az arcán, hogy megszépül az örömtől? Sokat, sokat kellene örülnie, örülni lehet annak is, hogy mindnyájan egészségesek, a gyerekek jó osztályzatot ikaptak meg hasonlók. De ezek nagyjából mind olyan örömök, amelyek ... bogy is mondjam: vannak. Éppúgy vannak, mint a napi gondok, amelyek ezeket az örömöket hamar közömbösítették, igaz, hogy a kölcsönhatástól maguk is közömbösödnek. Olyain örömre lenne szüksége, amit maga teremt. Akár nehéz és fáradságos munka árán is, amit kierőszakol magának. Ha az ég szakad is magára, Gigi, meg kell tanulnia élni. Meg kell •töltenie az életét valami veszélyes és izgalmas feladattal. Ez persze csak egy lehet: a munka. Állandósítania kell azt az erős életérzést, ami ellenállhatatlanul kisugárzik másókra is. Mint például énrám hatott, amikor olyan óriási módon küzdött az első tolmácsolás feladatával. Utána hiába roskadt össze. A 'legköznapibb élet is 'lehet olyan izgalmas, mint egy oroszlánvadászat. Mert a töltést nemcsak a külső körülmények adhatják meg, hatalmunkban áll, hogy belső eszközökkel megteremtsük a kellő feszültséget. A sikertelen ember elsorvad, Gigi, kivéve, ha a pállott mocsár az életeleme, amelyben elégedetten heverész, és Idegenek előtte a magasabb célkitűzések. A siker éltet. A titka pedig egyszerű: az akarat. Az erős, eszelős akarat, amely mindent és mindenkit megperzsel. így beszélt Felix, és én hol csüggedten, hol lázas lelkesedései hallgattam. Hol minden olyan egyszerűnek látszott előttem, hol pedig sírni tudtam volna a gyámoltalanságom miatt, amely gúzsba köt, s éppen csak betekinthetek az ígéret földjére. Teljesen Felix hatása alá kerültem, és egy pillanatra sem húztam el kezemet az övéből, féltem, hogy megszakad az áramkör. Azt hiszem, már akkor szerelmes voltam belé, de ez csak másodrendű járulékként szerepelt együttléteinkben, mert a beszélgetés volt a legfontosabb. 224