Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

az árat is ók diktálják. Tudja, tájékozva vagyok egyrőlmásról, sohasem hittem volina, hogy a szakkönyvek, folyóiratok böngészésének valaha gyakorlati hasznát látóim. Ha az osztrákoknak kifizetődik ez a fűtés, jóllehet venniük kell a fűtőanyagot, nekünk kétszeresen kifizetődne. Ez a gondolat már régen motoszkál a fejemben, lha látom a ciszternák o csikat, mindig erre gondolok. De hát, ha lehetne tenni valamit, már mások is megtették volna. —• Nem is olyan biztos, Gigi. Beszélt már erről valakivel? — Hogyne. Nellikének is említettem, meg a mérnökünknek is, de csak legyintettek, nem érdekli őket 'túlságosan a dolog. De legalább cáfolnának rá az elképzeléseimre, bizonyítanák be, ihogy lehetetlen a megvalósításuk. — Azt láttam, hogy néha szinte aggályosan lelkiismeretes és kötelességtudó, de hogy mennyire alapos, Gigi, azt csak most kezdem sejteni. Felix nevetett, de nem nevetett (ki. — Tudja mit — folytatta —, adok magának egy tanácsot. De csak akkor fogadja meg, ha erősen elhatározza, hogy leküzdi minden gátlását, minden félénkségét, vállal- 1 ja a kinevetést vagy leintést is. A legközelebbi értekezleten a nyilvánosság előtt rukkoljon elő mindezzel. — Hogyne! — hátráltam ijedten. — Ott rendszerint jelen van a főmérnök is. — Ne nézze, hogy ki van jelen. És ne szégyellje magát, még akkor se, ha esetleg azt mondják, hogy osacsiság, amit beszél. De nem csacsiság, Gigi. Ő, ha tudná, hogy néha órák, egész értekezletek telnek el szalmacsépléssel... Maga a mazuttal foglalkozik, természetes, hogy minden vele kapcsolatos lehetőség érdekli. A kérdéseire kötelesek felelni akkor is, ha naivnak találnák őket. Elvégre még nincs olyan régen a kereskedelemben. — Hiszen már most kiver a veríték — mosolyogtam szégyenlősen —, ha rágondolok, hogy ón... ott, mindenki előtt... — Magában rengeteg a kitartás és az igyekezet, de egy 222