Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Nem értett meg. Erről .még majd beszélgetünk. — És egyáltalán, honnan veszi imindezt? Olyan kevéssé ismerhet még. — Két évig pszichológiát is tanultam — mosolyodott el Felix, és láttam kivillanni az aranyfogát. — De még nem feleit. .Megegyeztünk? — Köszönöm, azt hiszem, igen. iDe a lelkiismeretem nem volt egészen rendben. Megmutattam, melyik blokkiban lakunk, és Felix letett a kapu előtt. Visszaintettem, aztán a kocsi elindult. Láttam még, hogy a kerekek alatt egy tócsából felvágódik a víz, aztán futva Indultam feil a lépcsőn. Az asztal meg volt terítve la szobában, mint vasárnapokon, és Józsi éppen merte a levest. — A gyerekeik már éhesek voltak, ne haragudj, hogy nem vártunk. — Hol voltál, anyu, mi már régen itthon vagyunk — vont felelősségre Gyurika. Bűntudat kezdett mardosni, és váltakozó sikerrel kelt birokra a rövid kis kirándulás szép, friss emlékével. Ebéd után a gyerekeikért beállítottak a pajtások. Jojónak a zsebébe dugtam .öt koronát, legyen náluk pénz, ha kedvük támad egy fagylaltra, vagy a mozi gyerekelőadására akarnak menni. Jojó csodálkozott is, mert tőlem nem szoktak így pénzt kapni, csak az apjulktól. Józsi ledőlt egy kicsit, én pedig hozzáláttam a mosogatáshoz. Valami felkavart, felzaklatott. Éreztem már ehhez hasonlót? Vizes kézzel átszaladtam a fürdőszobába, és belebámultam a tükörbe. Nem lehet, nem lehet! Hogy tetszhetnék neki éppen én?! Miért gyanítok mindjárt ilyesmit, ha valaki a szokottnál kedvesebb, figyelmesebb hozzám? Visszaemlékeztem, hogy amikor Józsi udvarolni kezdett, azt is alig akartam elhinni. De .az más, akkor még fiatal voltam. (Most .meg a koromnál is idősebbnek látszom. És ha ,még úgy volna is, hogy tetszem neki — ami persze ki van zárva —, mit kell abból ilyen nagy ügyet csinálni? Ezer gondolat szaladt át a fejemen, míg ott álltain a tükör előtt. Az új frizurámra ráesett a besütő nap egy fény205