Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— De, de. Örülök — vágtam rá komolyan és őszintén. Gyalog futottam fel a második emeletre, valahogy olyan .könnyűnek éreztem magam. — Mi újság? — fogadott Klári és Nelilike. — Azt hiszem, zűr lesz, mert a főkönyvelő nem akarja elismerni, hogy az olajvezeték megépítése százhuszonötezerrel többe kerül, mint ahogy ... — Nem az érdekel! — csicseregte Klári —, hanem hogy jól szerepeltél-e, mert nagy gondokat okozott a mai nap neked. Meg mi volt a kaja, pia, és egyáltalán. — Mindenki elé egy félliteres konyakos üveget állítottak, és azt a megbeszélés végéig meg kellett inni. — Na jó, és az a mérők? Cuki pofa,, ugye? Helena nem öntötte rátok izgalmában a feketekávét? Elza járt itt, és mesélte, hogy látta őket együtt a Lótuszban. Helena még akkor sem akart leszakadni Reid nyakáról, amikor véget ért a zene. — Maguknál mindig lehet hallani egy jó (kis pletyikát — kapcsolódott a társalgásba Suchý mérnök, aki közben benyitott hozzánk. — Nem pletyka — tiltakozott Klári —, Majerčík titkárnője saját szemével látta őket. — Nem is tudtam, hogy Helena is tud angolul — mondta színlelt naivitással Nelli. — Helenkánalk megvannak az eszközei, hogy nyelvtudás nélkül is megértesse magát — mondta epésen Klári. — Ezek a nők! —csóválta a fejét Suchý a moralista szerepében tetszelegve. — Teljesen elvesztik a fejüket,, ha Összeakadnak egy külföldivel, jóllehet az illető semmiben sem áll fölötte hazai ismerőseiknek, vagy ha igen, úgysem tudják azonnal megállapítani. .Elég hogy idegen, már körülövezi a titokzatosság, a romantika, és csak egyet kell neki inteni: hello... A nő, aki a mieinktől a kezét sem hagyja megfogni, első szóra az ágyba megy vele. Elromlanak ezek a mi lányaink. — Pardon! — szólt közbe hevesen Nellike. — Én nem akarom védeni a mi lányainkat, de tisztázzunk valamit. Rossznak csak azt lehet nevezni, aki iparszerűleg, pénzért 191