Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

nyára gondoltak rá. Milyen más színben is tűnhetik fel minden ezen a világon a felületes szemlélő előtti Elmeintem bát a moziba, inkább a lányok kedvéért, és egészen jól szórakoztam. Egy régi Gary Cooper-filmet választottak ki, de mikor a kővetkező hétre akartak közös programot csinálni,, mely szerint a Pillangókisasszonyt kellett volna megnéznünk, már sokalltam a dolgot. Egyszerűen nem volt ruhám, amiben beülhettem volna a színházba. Erről beszélni mégsem akartam, s nem akartam felhozni a másik okot sem, hogy én minden koronát beosztva tudom csak vezetni a háztartást nagyobb zökkenők nélkül. Mivel nem találtam hirtelenében elfogadható kifogást, igent mondtam, azzal a hátsó gondolattal, hogy addig majd találok valami jó ürügyet a távolmaradásra. Nem tudtam mire vélni a gyakran megismétlődő közös programokat. Valamíi újfajta szórakozási düh ütött ki rajtuk, gondoltam, de a valóban meglepő csak az volt, hogy engem semmi áron sem akartak kihagyni. Az utóbbi időben pedig úgy tűnt fel, mintha nekik maguknak sem volna ínyükre az egész. De hát akkor .miért csinálják? Közvetlenül karácsony előtt, az ünnepi előkészületek ürügyén, két ízben is lemondtam, és amint később megtudtam, ők sem voltak sehol. Űjév után elcipeltek egy dzsesszfesztiválra, majd legközelebb — Józsi közelgő névnapja ürügyén — egy pulóver megkötésé" nek sáncai mögé húzódtam vissza. Ezalatt otthon minden visszatért régi medrébe, ahogy lassan visszatért Józsi hetyke, fütyörészős kedve is. A gyengédségeknek, kedvem keresésének, bensőséges beszélgetéseknek vége szakadt, de ez nem is tarthatott örökké, hiszen nem fakadt Józsi természetéből. Annyi azért megmaradt a nagy megújhodásból, hogy a régi kocsit minden terhével, cókmőkjával derűsebben, jobb erőnlétben húztam. Az októberi eseményekre nem szívesen gondoltam vissza, és Margit nénitől sem vettem jó néven, hogy egyszer, amikor nála jártam, nem bírt uralkodni öregasszonyos kíváncsiságán, és egyszer csák így szólt: — Jó színben vagy mostanában, Gabikám. Na ugye, belátod már, hogy inem volt érdemes? 169