Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Nem hoztam semmit — törte meg a hallgatást —, hiszen holnap megint velünk leszel ... Gigi... Megfogta a kezemet. A hangja ... ó, milyen kár, hogy már ennyire ismerem... Kért, hogy nézzek a szemébe. Egymásra néztünk. Régen nem néztünk már Ilyen nyíltan, hosszan, kutatva egymás szemébe. Miért van az, hogy a szem a lélek hamis tükre is tud lenni. A biofizika, biokémia törvényei érvényesülnek az írisz, a retina csillogásában, kifejezésében, nem pedig a lélek. Erre gondoltam, míg néztem Józsit. Hogy ő mire gondolt, nem tudom. Már régen felhagytam gondolatainak kutatásával. A keze forró volt, s ebből éreztem a nyugtalanságát, ö sütötte le a szemét előbb, a fejét is lehajtotta, és megcsókolta a kezemet. Ezt mindjárt felhasználtam a búcsúzásra. — A gyerekeket csókolom, és holnap a viszontlátásra. Ne gyere értem, feltűnő lenne. Hazamegyek buszon, úgy, miint máskor is, ha a városban vagyok. Megkönnyebbültem, hogy túlestem ezen a látogatáson. Szerencsére nem marad idő rá, így nem kell elszenvednem kolléganőim konvencionális beteglátogatását. Másnap délben, ebéd uitán (felöltöztem, és elhagytam a kórházat. A nap sütött, és elhatároztam, hogy nem megyek egyenesen haza. A gyerekeket még otthon sem találnom. Kisétáltam a Duna-partra, a ihídon át a ligetbe tartottam, ahonnan a fák őszi színekben tarkálló pompája integetett, hívogatott. Az idő kegyes vo'lt hozzájuk, vad szelek még nem tépázták meg éles ifogú fésűjükkel a büszke lombkoronákat. A levelek ritkásan, játékos szállingózással hullottak alá, mintha nem is halni mennének, hanem édes találkára. A híd közepén megálltam. Alattam a Duna rohant, s futtában beszélt, mormogott valamit, Inkább talán csak magának, nem volt érdemes nagyon odafigyelni. Az októberi déli ég kékje tükrözött benne, titokzatos mélységet kölcsönözve neki. Szédítő volt, a végtelenséget sejtette, nehezen tudtam elszakadni tőle. De túl vártak a fák és az utak, úgy kanyarogtam rajtuk, mintha keresnék valamit, s mintha minden kanyarban várna rám, amit keresek. A Petőfi-szobor arra figyelmeztetett fehér intéssel, hogy Józsival egy11 Az ldegsn 161