Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

rekek is szívesen voltak ott, sokat emlegették Rózsi nénit, szavaikon érződött az asszony iránti szeretet. Nagy kedvemet látva, Józsi nem mondott nemet, de különösebben nem volt oda a tervemért. Július elején nekikészülődtünk az útnak. Két nappal az utazás előtt Józsi bejellentette, hogy nem jöhet. Nem hittem el egészen, ha nagyon akarta volna, el tudja intézni a szabadságolását, de egész idő alatt éreztem, hogy húzódott a dologtól. Pedig szerette a bátyját, talán a Ifalusi élethez nem volt ikedve. így csak hárman keltünk útra. Látszott, hogy vártak ránk. Jólesett a sok figyelmesség, és főleg a teljes gondtalanság. Rózsika egy rántást sem hagyott megkeverni. Igaz, nem is volt rá szükség, mert arra az időre, míg ott vendégeskedtünk, egy helyes kis süldő lány járt be neki segíteni. Az ajándékoknak, amit vittem, nagy becse volt, jól tettem, hogy nem takarékoskodtam, mert a lelküket is odaadták volna. Esténként a frissen öntözött, illatot árasztó kertben ültem Tiborral, és beszélgettünk. Kevés szavú ember volt, inkább engem beszéltetett, mégsem voltak unalmasak, fárasztók ezek a nyáresti üldögélések a csillagos ég alatt. Testemmel lelkemmel éreztem, milyen itt az élet üteme. Boldog voltam itt és megvigasztalódtam, imár inem éreztem Józsi hiányát, önkéntelenül összehasonlításokat tettem Józsi és Tibor között. Mindeddig csak azt tudtam, hogy bár hasonlítanak egymáshoz, Józsi minden tekintetben árnyékba borítja a bátyját. Most többet ismertem meg sógoromból. Láttam, milyen kiegyensúlyozott, megbízható. Boldog lehet meíllettte ez a Rózsika. Mert kétségtelenné vált előttem, hogy együtt élnek. Az asszony egész magaviselete arra vallott, hogy a ház asszonyának érzi magát. Én egy cseppet sem botránkoztam meg ezen a helyzeten, de érdekelt volna, miért nem törvényesítik kapcsolatukat. Talán valami akadálya van? Erről természetesen inem beszéltek, és én nem kérdezősködtem. Láttam, Tibornak jólesett, hogy Rózsikéval közvetlen, inem vállveregető kedvességgel beszélek, mintha csakugyan a sógornőm lenne. Együttélésük azért nem volt egészen felhőtlen, néhány elejtett szóból kivettem, hogy a faluban akadnak, akik rosszallják ezt a „vadházas109