Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

A bizonytalanság viszont éppen arra utal, hogy a kellő időben és kellő légkörben folytatott tárgyalások sokat segíthetnek. 8. A csehszlovákiai magyarság kérdésében döntő szerepe lesz majd a határok ügyének. Novomeský iskolaügyi megbízott, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, egy magánbeszélgetés során kijelentette, hogy amennyiben Magyarországgal sikerülne megegyezni a határkérdésben még a békekonferencia előtt olyan értelemben, hogy Magyarország ünnepélyesen és kötelező formában örökre garantálja Csehszlovákia München előtti határait, úgy a Csehszlovákiában maradt magyarság teljes jogú állampolgáraként élhetne a politikai magatartásuk miatt kifogásolható magyar elemek eltávolítása után. (Meg kell itt jegyezni, hogy azóta az iskolaügyi megbízott hivatalos megnyilatkozásaiból még csak a leghalványabb célzást sem lehet kiolvasni ilyen irányban.) 5 PERSPEKTÍVÁK ÉS KÍVÁNALMAK Mindezek előrebocsátása szükséges volt ahhoz, hogy tisztán lássuk a csehszlovák álláspontot. Az ún. lakosságcsere dolgában többen így gondolkoznak az itt élő magyarok közül: A lakosságcsere antidemokratikus, értelmetlen és kegyetlen. Mivel a jelen karakterisztikuma szlovák viszonylatban kétségtelenül egy bizonyos neofasizmus, mely a nácizmus hangszerelésével és módszereivel fajvédő és más fajokat kizáró politikát hirdet, a lakosságcserére csak később, nyugodtabb viszonyok között kerülhet sor. Esetleg lehetséges, hogy a politikai lehiggadás folyamata után józanabb és tárgyilagosabb patrióta álláspont kerekedik felül. Nagy távlatban ezenkívül nincs kizárva az sem, hogy egyelőre legalább gazdaságilag valamelyes dunai konföderáció fog kialakulni. A lakosságcsere úgy volna megvalósítható, hogy mindkét országból átköltözik az erősen nacionalista elem; ezután mind a két kisebbség lemond mindennemű kisebbségi jogról. Ez azonban nem jelenti okvetlenül azt, hogy így a szlovákiai magyarság az elnemzetlenítésnek volna kiszolgáltatva. 1918 előtt nem volt kisebbségi jog és a régi Magyarországon a nemzetiségek fenntartották magukat. A kisebbségi létkérdések megoldását elsősorban az állam- és nemzetközi lojalitás légkörének megteremtésével kell megkeresni. Megfelelő légkörben önkéntes nemzeti gavalléria is garantálhatja egy kisebbség létformáját. A nemzetek a prezentált váltó helyett szívesebben adnak önkéntes ajándékot, mert erre legalább büszkék lehetnek. Azonkívül a szlovákiai magyarság szavazatszámával jelentős szerepet játszana a csehszlovák belpolitikában, igényeinek kielégítése tehát ezen az úton is elérhető volna később. A szlovákiai magyarság cseréjénél figyelembe kellene venni a szórványmagyarok és tömbmagyarok szétválasztását. A szórványmagyarok kényszerű elköltöztetése a legnagyobb történelmi hiba lenne. Hiszen éppen ezek a patrióták azok, akik létüket 96