Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

zsonyi protestáns egyházhoz. A két egyház közötti rokonság az őszinte hozzáállás, valamint a kölcsönös testvéri szeretet eleven emléke arra sarkallta őket, hogy a pozsonyi magyar református egyházhoz forduljanak kérésükkel. Felkérték hát a szóban forgó gyülekezet lelkészét, Szabó Bélát, Balogh püspök helyettesét, valamint a presbitériumot, élén Kovács Alajossal, dr. Kovács Lajossal, Ollé Gyulával és Dömök Béla mérnökkel, fogadják be őket maguk közé. így is történt. A magyar református egyház kebelébe fogadta a megszüntetett és üldözött csehtestvér egyházat, amely ettől kezdve, a fasiszta erőszak idején teljes egészében a magyar kálvinisták pártfogása alatt fejthette ki egyházi és vallásos tevékenységét, s tarthatta meg istentiszteleteit cseh és szlovák nyelven a magyar kálvinisták templomában. A gyülekezet lelkipásztorát, Gustáv Sadloňt a hatóságok és a Betegbiztosító még mindig mint a pozsonyi magyar kálvinista gyülekezet papját tartják nyilván. A magyar kálvinisták pedig nemcsak a templomukon és az általuk használt helyiségeken, hanem az anyagiakon, továbbá az özvegyek és árvák karácsonyi örömében is osztoztak cseh testvéreikkel, sőt, lelkészük, Szabó Béla kezdeményezésére bevezették a kétnyelvű istentiszteleteket, vagyis a magyar és a cseh nyelvű prédikációkat lefordították egymás nyelvére, a zsoltárokat pedig ugyancsak két nyelven énekelték. így van ez a mai napig is. S mindez még 1940-ben megvalósult, tehát amikor a világháború kimenetelére vonatkozó jóslatok még a fasiszta fegyverek győzelmét jövendölték. Nem szükséges különösebben részletezni azt sem, hogy a magyar kálvinisták e hozzáállása mindvégig szálka volt a szlovák fasiszta hivatalok és a fasiszta gondolkodású magyarok szemében, akik a hat év alatt ott támadták és üldözték őket, ahol csak tudták. Lelkészüket, Szabó Bélát külön is megfigyelés alatt tartotta a volt ÚŠB; a lakásában, a hivatalában és a templomban - nem utolsó sorban zsidó származású híveinek támogatása megkeresztelése és rejtegetése miatt - néhány alkalommal házkutatást tartottak. Meg kell itt jegyeznünk azt is, hogy Szabó Bélának a múlt rendszerben leállították a kongruáját, megfosztották őt állampolgárságától, és amikor súlyosan megbetegedett és Budapestre kellett volna gyógykezelésre mennie, a hatóságok nem engedélyezték a kiutazását. Mindemellett nevezett nehezen viselte a Csáky Mihály gróf vezette magyar fasiszták iránta megnyilvánuló hálátlanságát, illetve nyílt vádaskodásaikat. Csáky gróf bizonyos feltételek mellett segélyt ígért Szabó Bélának a ki nem fizetett kongruája fejében, ám amikor a lelkész látta, hogy cserében le kellene mondania a csehtestvér egyház támogatásáról és a szlovák kálvinistákkal, főleg Štefan Štunda és Ján Tomašuľa, Bánovce nad Ondavou-i szlovák kálvinista lelkészekkel való együttműködésről, inkább visszautasította a segélyt, és magyar és hívő lelkiismeretének tiszta hangját követte. A szlovák és magyar kálvinisták megegyezése és testvéri együttműködése már régóta jelszava a pozsonyi magyar reformátusoknak, és ez a jelszó vezérli a gyüleke69