Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

beteg magyar internált nő súlyos vakbélbántalommal öt kilométert volt kénytelen gyalogolni és csónakkal kelni át a Dunán, hogy átjusson feketén Pozsonyba, és a rajta végrehajtott műtét a fáradalmak következtében majdnem életébe került. A töl­ténygyári táborban még szomorúbb a helyzet. Hatalmas fabarakkokban, ahol valami­kor az internált zsidókat tartották a németek, a puszta földre terített papiroson feksze­nek az internáltak, férfiak, nők vegyesen, mindenféle takaró, sőt sok esetben kabát nélkül, mivel ide azokat hozzák, akiket az utcán fognak le. Ezeknek gyenge élelme­zés mellett naponta 12-14 óra hosszat nehéz munkát kell végezniök. A pozsonyi ma­gyarokhoz hasonló helyzetben vannak Szlovenszkó-szerte a magyarok. Mindezt me­morandumban 2 és szóban jelentettük a magyar kormánynak immár több mint két és fél hónapja. Akkor csak 200 volt az internáltak száma, ma az ötvenszerese, és hely­zetük hovatovább tarthatatlan és megérett az orvoslásra. Ha soká halogatjuk az or­voslást, lelkileg is, testileg is tönkremegy az internált magyarság, melynek semmi más bűne nincs, mint hogy 27 évi kisebbségi sors alatt híven megmaradt magyarnak. Hogy ez meg ne történjék, úgyszólván a tizenkettedik órában, felhívjuk immár az egész magyar társadalom figyelmét a következőkre: 1. A szlovákiai magyarok sohasem voltak fasiszták, sőt pozitív értelemben vett ellenállást tanúsítottak minden ilyen mozgalommal szemben, személyi és vagyon­biztonságuk veszélyeztetése árán is. 2. A Magyar Párt még 1945 áprilisában kérte, vizsgálják ki tárgyilagosan tagjai szerepét, és büntessék meg az esetleges bűnösöket. A szlovák hatóság ennek nem tett eleget, sőt egyetemlegesen üldözi a magyarokat mint fasisztákat. 3. A szlovákiai magyarok üldözése beleütközik az emberiesség alapelveibe, és módszereiben nagyon hasonlít a fasisztákéihoz. Ezért kell ezt az üldözést nem csak általános emberi, hanem egy új fasiszta módszer szempontjából is megítélni és ha­tálytalanítani. A helyzet ezen elfajulása nem tulajdonítható sem a jóérzésű szlovákoknak, sem az oroszoknak, hanem tisztára azon elemeknek, melyek a mindenkori rezsimet szolgálva most azzal akarják elfeledtetni még pár hónappal ezelőtti németbarát igyekezetüket, hogy másra terelve a figyelmet, bűnbaknak az ártatlan magyarságot állítják oda. Mindezek alapján Magyarország közvéleményéhez és a közélet vezető tényezői­hez fordulunk, mert elképzelhetetlen, hogy a szlovákiai magyarok eme megszégye­nítő helyzetén az anyaországi magyarság ne kívánna és ne tudna segíteni. Ha ezzel a tájékoztatóval felkeltettük a figyelmet, folytatólagosan bővebb adatokkal és az or­voslásra vonatkozó javaslatokkal fogunk szolgálni. Budapest, 1945. júl. 25. A Budapesten élő pozsonyi menekültek 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom