Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

zárdánkba, azzal a paranccsal, hogy a három magyarországi nővér azonnal jöjjön velük. Mi hivatkoztunk a fönt említett meghosszabbításra, erre azt mondták, hogy már hatályát veszítette. Kérdeztük, hogy miért nem küldtek hivatalos felmondást és miért éjjel visznek? Erre azt felelték, hogy ők ezt parancsba kapták, nincs pardon. És azért toloncolnak ki éjjel, mert a város népe fellázadna. Ti. ott nagyon szeretik nővéreinket és tüntettek is mellettük. Háromnegyed órát adtak a csomagolásra. Amit tudtunk, összeszedtünk, és elindult a díszes menet: 12 fegyveres szlovák katonával 40 család és 3 irgalmas nővér. A szigetre érve, a szabad ég alatt vártuk be a virradatot. Nedves volt mindegyikünk ruhája a ködös levegőtől. Csapatunkat fél ötkor indították el a túlsó partra. Szomorú menet volt ez. Magyar kálváriajárás. Az öregeket, akik járni sem tudtak, a katonák vitték. A lázas betegek fájdalmasan vonszolták magukat. Volt köztük olyan, aki 40 fokos lázzal, priznicbe csavarva hagyta el az ágyat. A katonák közben gúnyos tréfákkal akartak bennünket szórakoztatni. A magyar határhoz érve ezt mondták: „Most már mehet mindenki, amerre akar." Könnyes arcok, ökölbe szorított kezek, zárt fogak közt elsziszegett átkok és hajattépő kétségbeesés volt erre a válasz. Mikor június 7-én érdeklődtünk a tanfelügyelőnél, hogy mi lesz az egyháziakkal, azt a választ kaptuk, hogy azok ügye még nincs eldöntve. Várjuk, míg megtárgyalják az egyházi hatósággal. Mindennek dacára ilyen csúfos és alattomos módon tettek át minket a magyar határra. Azt hiszem, erre nincs példa a történelemben, hogy apácákat fegyveres katonák kíséijenek. Örökre szégyenfoltja lesz ez a szlovák államnak. Ezeknek a soroknak a hitelességéért felelőséget vállalok. Igazságuk mellett tanúskodhat bármikor két nővértársam, akik nem jöttek most velem Esztergomba, hanem egyikük, Viszneky M. Sztaniszla Sátoraljaújhelybe, a másik, Tassy M. Luciosa Györgyére (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) ment a rendi elöljáró intézkedése folytán. Esztergom, 1945. június 25-én Csaba M. Claudia s. k. irgalmas nővér 48