Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Obenau Károly maturáns, Sulek út; Vlcsko József maturáns, Vár út. Az esetekből megállapítható, hogy nem a vagyonos magyarokat telepítették ki, se nem bizonyos korosztálybelieket, de nem is csak a politikai szerepet játszottakat, hanem válogatás nélkül mindenkit, aki magyarnak vallotta magát. A hatóságnál történt közbenjárás alkalmával kitűnt, hogy az intézkedés eredetét homály fedi; hol csehszlovák központi kormányra, hol a pozsonyi városi képviselőtestületre, hol a szlovák kommunista pártra hivatkoztak. A csehszlovák kormány tett ugyan több ízben nyilatkozatot a nemzetiségekre vonatkozólag, de ezekben ugyanúgy, mint az 1945. V. 1-jei manifesztáció alkalmával Pozsonyban maga Fierlinger csehszlovák miniszterelnök, azt hangoztatták, hogy csak a horogkeresztes németek és nyilas magyarok ellen van kifogásuk, ellenben azokat, akik e mozgalmakban nem vettek részt, sőt ellenállást fejtettek ki velük szemben, ugyanúgy fogják kezelni, mint bármely csehet vagy szlovákot. Ugyanígy nyilatkozott a szlovák kormány két, Pozsonyban időző tagja, Dr. Husák Gusztáv belügyi és Tvarožek Tamás pénzügyi megbízott is. A pozsonyi képviselőtestület általában, egyik alelnöke, Pozdech plébános pedig különösképpen magyarellenes beállítású, viszont ennek a testületnek nincs joga a magyarok ellen irányuló, országszerte keresztülvitt intézkedéseket megtenni, márpedig a magyarok kiutasításáról, lakásaik lepecsételéséről mindenünnen érkeznek hírek: Nyitráról, Nagyszombatból, Vágújhelyről, Aranyos maróiról stb. A szlovák kommunista párt számtalanszor kijelentette, hogy nem ismer sovén nacionalizmust, és az 1945. V. 1-jei pozsonyi manifesztáció alkalmával a párt szónoka, Šmidke hangoztatta, hogy ők fajok, nyelvek, vallások és nemzetiségek között nem tesznek semmiféle különbséget. Hogy tehát kicsoda a magyarok elleni intézkedések értelmi szerzője, arra nézve talán némi fényt derít az a körülmény, ami a nyitrai magyarok internálásával kapcsolatban tűnt fel. Ui. a magyarokkal egyetemben letartóztatták a Hlinka Párt és a Gárda vezető embereit is. Azonban ezek, szlovákok lévén, aprádonként igazoltattak, és utána ők ítélkeztek a velük együtt letartóztatott magyarok ügyében, jóllehet ezek sohasem voltak németbarátok, miképpen a hlinkások. Közelfekvő tehát az a következtetés, hogy ezek az elemek, hogy minél jobban eltereljék magukról és múltbeli viselt dolgaikról a figyelmet, bűnbaknak a magyarokat állítják oda. Mivel hír szerint az oroszok reparációs munkaszolgálat fejében 200 000 embert követelnek Szlovákiától, ezt a kitűnő alkalmat használják fel arra, hogy a követelésnek is eleget tegyenek és egyben megoldják a gyűlölt magyarkérdést. Hogy ugyanakkor mért nem foganatosítanak a németek ellen is hasonló intézkedéseket, az azzal magyarázható, hogy a németekkel szemben világszerte oly nagy az ellenszenv, hogy ilyen esetleges intézkedés ellen aligha fog valaki tiltakozni, míg a magyarok esetében talán mégis várható 39