Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

Függelék

Egyelőre nem tudni, hogy a nagy hatalmú vezető hajlandó volt-e újból fogadni ő(ke)t, az azonban tény, hogy a Segélybizottság legalizálására végül is nem került sor, és az illegálisan pontosabban a hatóságok által megtörten - folytatta tovább áldásos tevékenységét. Erre vonatkozhat kötetünk 18. sz. dokumentuma utolsó előtti bekezdésének egyik mondata - „... a magyaroknak itt még egy vöröskeresztes bizottságot sem engedélyeznek" s a 20. és 21. sz dokumentumunk is tartalmaz rá utalásokat: „Végül minimális magyar szervezkedési lehetőséget kérünk, legalább emberbaráti alapon, hogy egy önsegély keretében az öregeket, betegeket, elhagyottakat és árva gyermekeket felkutathassuk és segélyezhessük..."; ill. „Reimann útiköltségét a Segélyalapból fedeztük..." L. még a 40. sz. dokumentumot is! 1 A dokumentum Szalatnai hagyatékában található példányának szövege itt megszakad. 11. BIZALMAS JELENTÉS A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG HELYZETÉRŐL ÚMKL XIX-A-l-j 7108/1945. A jelentés szerzője bizonyos F. G., aki több hasonló tájékoztatást is küldött a magyar miniszterelnökségre. Ismeretes például egy ugyancsak 1945. július 17-én, Budapesten keltezett jelentése is Feljegyzés a szlovákiai magyarok ügyében címmel, mely megfontolandó javaslatokat tartalmaz a csehszlovákiai magyarság helyzetének javításával kapcsolatban. A dokumentum szövege a következő: „A szlovákiai magyarság ma teljesen ki van szolgáltatva a szlovák hatóságok önkényének és brutalitásának - nincsen semmiféle szerve, amely összetartaná és jogvédelmet biztosítana számára -, s a magyar kormány is csak korlátozott mértékben tudja képviselni érdekeit az ellenőrző bizottságnál. A szlovák kormány kihasználja Magyarország nehéz helyzetét, és most siet meggyöngíteni a szlovákiai magyarságot gazdasági és kulturális téren, helytelenül informálja az orosz hatóságokat a magyarság magatartásáról és igyekszik minél több magyar családot kiutasítani Szlovákia területéről. A legfontosabb teendőnek tartom, hogy a magyar kormánykörök állandóan, pontosan és gyorsan legyenek tájékozódva a szlovák kormány mindennemű magyarellenes intézkedéséről és viszont, a szlovákiai magyarság rendszeresen szerezzen tudomást minden olyan lépésről, melyet a magyar kormány tesz az érdekében. Szlovákiában egyelőre arra kell törekedni, hogy biztosítsuk a magyar iskoláztatást és a magyar hitéletet a magyar falvakban és városokban. Gazdasági vonalon pedig vissza kell vonatni a magyarság léte ellen irányuló jogfosztó intézkedéseket és rendeleteket. Az ellenőrző bizottság útján és a prágai kormánykörökkel való közvetlen tárgyalások révén történhetnek a lépések. Ezeknek a nagy és részben távolabbi célok érdekében hajlandó vagyok 1. a lehetőség határai között kiépíteni és fenntartani a kapcsolatot a szlovákiai magyar tanári és tanítói karral, valamint arfómai] k[atolikus] és protestáns lelkészekkel; 2. figyelemmel kísérni a cseh és szlovák sajtót; 3. figyelemmel kísérni a szlovák kormányhatóságok magyarellenes intézkedéseit, rendeleteit, akcióit stb. Ilyenformán lehetővé válik, hogy a magyar kormánykörök állandóan, pontosan és tárgyilagosan tájékoztassák a budapesti ellenőrző bizottságot és az orosz hivatalos köröket. Minden megál301