Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
13 A jelentősebb illegális és féllegális csehszlovákiai magyar érdekvédelmi (és szakmai) szervezkedések mellett különböző memorandumok és egyéb dokumentumok alatt több olyan csehszlovákiai és magyarországi szervezet neve is olvasható, amelyekről egyelőre nincsenek közelebbi ismereteim (egyikükről-másikukról gyanítható - ám a rendelkezésre álló adatok alapján még nem bizonyítható -, hogy nevük a fentiekben taglalt egyik-másik szervezkedés nevének változata lehet; a 23. sz. dokumentumunkat aláíró Szlovákiai Demokrata Magyarok Bizottságát például dr. Szabó Károly egy helyütt - 1. a Feljegyzés... jegyzetanyagát! - a Szlovákiából Menekült Demokrata Magyarok Tanácsának alszervezeteként tünteti fel). Jelen pillanatban nem tudni, kiket takar a „Budapesten élő pozsonyi menekültek" (12. sz. dokumentum), „A jelenlegi Csehszlovákiában élő magyarok szava" (22. sz. dokumentum), a „Felvidéki magyarok" (24. sz. dokumentum), vagy a „Csehszlovákiai Magyarok Önvédelmi Bizottsága" (29. sz. dokumentum) aláírás, kik írták alá „A Csallóközi magyarok kérései"-t (7. sz. dokumentum), kik a csehszlovákiai magyarok „pártkülönbség nélküli megbízottjai" (37. sz. dokumentum), s nem sikerült azonosítani „A délszlovákiai zsidók memorandumá"-nak aláíróit sem (30. sz. dokumentum). Összességében a legtöbbjükről elmondható, amit az egyik memorandum (1. a 26. sz. doku' mentumot!) a következőképpen fogalmazott meg: „Felelősségünk tudata nem kisebb annál a veszélynél, amely előttünk áll." Ennek ellenére az is ide tartozik, hogy akadtak olyan kisebb, alkalmi csoportosulások is, amelyek fellépésükkel, javaslataikkal aligha használtak a csehszlovákiai magyarság ügyének. 7 9 A teljességhez tartoznak azok az alkalmilag szervezett - egyénileg vagy többekkel együtt - végrehajtott tiltakozó akciók, rendezvények, megmozdulások, amelyekkel a csehszlovákiai magyarok az őket sújtó tragédia négy-öt esztendeje során szembeszálltak a csehszlovák hatóságok akaratával. Példaértékűnek nevezhetők e szempontból többek között a komáromi bencés tanár, Bíró Lucián iskolamentési kísérletei (és kalendáriumkiadási törekvései), több helység magyar szülőinek tiltakozó megmozdulásai városuk magyar iskoláinak bezárása ellen, 8 0 a műkedvelő színjátszóknak a tilalom ellenére néhány helyen létrejött magyar nyelvű műsoros estjei, a hírhedt reszlovakizációs rendelet elleni megnyilvánulások Dél-Szlovákia-szerte, 8 1 de valamiképpen ide tartoznak a cseh- és morvaországi deportáltak közé önkéntes pasztorációs munkára induló katolikus, református és evangélikus papok és lelkészek hősies vállalkozásai is. 8 2 Az ellenállás, tiltakozás egyéb megnyilvánulásait illetően a viszonylag ismertebb tornaijai csendőrlaktanya-robbantás mellett - amelyről kötetünk 28. sz. dokumentumának jegyzetei közt is megemlékezem - egyebek közt a füleki magyar munkásság 1945. március 15-i, a magyar himnusz és az internacionálé éneklésétől kísért, a magyar nemzeti lobogó és a vörös zászló alatti felvonulása, a színma26
