Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Ennek következtében nem valósul meg a szlovák-magyar megbékülés, ellenkezőleg: az ellentétek kiéleződnek az itteni és még nagyobb mértékben a magyarországi reakció örömére. Ezt a kérdést mindkét félre nézve kielégítő módon meg lehet oldani olyképpen, hogy a szlovákokat, akik visszaadnák a birtokba rett magyar vagyont, kártalanítanák a 145/1948 sz. törvény alapján most végbemenő földreformon belül. Ugyanis a jelzett törvény szerint senki - még a paraszt sem - nem bírhat 50 ha-t meghaladó mezőgazdasági birtokkal. Ennek kapcsán sokezer ha föld kerül most elosztásra. A tervbe vett intézkedés újabb diszkriminációt jelentene, mert míg a szlovák parasztnak a jelzett törvény szerint 50 ha-ig meghagyják földbirtokát, addig a magyar parasztot már 20 és kevesebb ha-nál megfosztanák birtoka egyik részétől. Široký végezetül kijelentette, hogy a magyarok fenti értelemben való egyenjogosításának előfeltétele, hogy a magyarországi szlovákok is ugyanolyan jogokat kapnak. Ezért feltétlenül szükséges volna, hogy a magyarországi szlovákok úgy az iskolák, mint a közigazgatásban való részvétel tekintetében már most teljesen kielégítve legyenek, és ez statisztikailag is le legyen rögzítve. Široký azt is kijelentette, hogy követelni fogják a még Magyarországon levő és áttelepülésre jelentkezett 16 000 szlovák kicserélését ugyanannyi szlovákiai magyarral. A referátumból tisztán kihangzott az az alaphang, hogy Szlovákiát teljesen szlovákká akarják tenn i, de ebből - volens-nolens - engedniök kellett, és a kérdést úgy [akarják] megoldani elvben, ahogy azt előadta. Persze még mindig sok menthető az elv gyakorlati átültetésénél. Široký beszámolóján kívül fényt derít az itteni kormányzat szándékára - a magyarkérdést nem teljesen a lenini-sztálini elvek alapján megoldani - [az] az új törvénytervezet, mely szerint a magyaroknak megadják a állampolgárságot, de nem visszamenő hatállyal - ennek alapján a közben ért sérelmek orvoslását nem lehet kérni - és nem minden magyarnak. Például nem adják meg annak, aki vétkezett a szlovák és cseh nemzet ellen. Ez a „vétkezés" persze tág fogalom és újabb diszkriminációt jelent, mert míg a sokévi börtönbüntetésre elítélt szlovák kollaboránsok sem veszítik el állampolgársági jogukat, addig az ártatlan és el nem ítélt magyar polgároknak nem adják meg majd valami ürügy alatt azon okból, mert vagyonuk van vagy ellenségük. Az egyik szlovák elvtárs - a központi bizottságból - a minap jelentette ki, hogy most már a magyarkérdést teljesen az „osztályharc" elve alapján oldják meg olyképpen, hogy a reakciós magyaroknak nem adnak jogokat, csupán a nem reakciósoknak. Persze, ez nem szól a szlovák reakciósokról, mert azok bizony nagyon vígan élik világukat a népi demokratikus köztársaságban, és számtalan olyan esetet tudnánk felsorolni, amikor a fasiszta uralomért exponált szlovákok még most is vezető állást töltenek be. A szlovák elvtársak úgy képzelik el maguknak az osztályharcot, hogy a szlovák 249