Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
tanár, Révay István, a Teleki Intézet igazgatója, Pintér József újságíró, Szilágyi Dezső tanító, Hornyák Odiló tanár, Kamzsik József iparos, Szunyogh István földműves, ifj. Nagy József földműves, Bencze Dezső százados, Mészáros László gyárigazgató, Révay János tisztviselő, Boros Béla kereskedő, Lóránt Mihály kereskedő, Polnisch Artúr bankigazgató, dr. Stelczer Arpád ügyvéd, Paál Ferenc hírlapíró. 7 0 A szervezkedés Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szóbeli jóváhagyásával kezdte meg működését. 7 1 A Tanács első fellépéseinek egyikeként létrehozta Érdekképviseleti (Népgondozó) Tagozatát, mely különösen a Csehszlovákiából érkező kiutasítottak és menekültek összeírásában és nyilvántartásában, gyorssegélyhez juttatásában és elhelyezésében végzett emberfeletti munkát (e téren is kiemelkedik a szlovákiai Magyar Párt egykori központi igazgatójának, Stelczer Lajosnak az áldozatkészsége, akinek budapesti - Mester utcai - lakása valóságos befogadóállomássá vált). „Külön gondot fordítottak a menekültek igazoltatási procedúráinak megkönnyítésére írja Molnár Imre -, mert (...) az anyaországban nem kevés helyen a szlovákiai magyarok ellen foganatosított embertelen intézkedéseket a csehszlovák állam fasiszták elleni intézkedéseiként fogták fel. A bizottság érdekvédelemmel foglalkozó tagjai, azon túl, hogy a szétosztandó segélyeket is maguknak kellett megszerezniük, szinte azonnal lajstromba szedték a már átkerült felvidékieket, és azokat foglalkozásuk, szakértői vagy hivatalnoki állásuk szerint »felvidéki szolidaritással« ajánlották szükséget szenvedő sorstársaik figyelmébe. A névsorban szereplők maguk is mindmegannyi emberi sorstragédia hordozói voltak, a szükségben mégis első volt számukra a segíteni akarás, az összefogás, illetve az összetartozás nemes eszméjének gyakorlati felvállalása." 7 2 A Tanács javaslatot tett a különböző, a csehszlovákiai magyarság sorsával kapcsolatos ügyekkel foglalkozó központi szervek, intézmények, szakértői csoportok összetételére; küldöttséget kívántak meneszteni a párizsi békekonferenciára, a lakosságcsere-tárgyalások során szakértői véleményekkel, előterjesztésekkel, memorandumokkal segítették a magyar kormány munkáját. 7 3 A Tanács több ízben is el akarta érni a felettes hatóságoknál egy Szlovákiai Kitelepített Magyarok Országos Egyesülete, illetve egy Felvidéki Kiutasítottak és Áttelepítettek Országos Érdekszövetsége jóváhagyását, e törekvését azonban nem koronázta siker. 7 4 Rákosiék hatalomra jutásával, illetve a magyar-csehszlovák viszonynak a két ország közötti hivatalos „rendezésével" a hatalom szerint az 1945-1948/49 közti események és problémák emlegetése is „időszerűségét vesztette", s aki mégis emlékezni merészelt a korábbi időszakra, kíméletlenül megfélemlítették, esetenként meg is bosszulták. E megfélemlítések jellemző példájaként említi Molnár Imre Jócsik Lajos, a „sarlós kormánybiztos" esetét, „aki azon túl, hogy teljesen felhagyott a kisebbségi kérdés és ezzel együtt az »itteni és a túli« szlovákiai magyarság ügyeinek képvi24
