Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

szlovákiai magyarság, hanem a csehszlovák-magyar viszony végleges megbékülése érdekében is döntőek. Minden bizonnyal nem kívánatos és káros volna a kommunizmus nemzetközi érdekei szempontjából, ha a csehszlovák-magyar megbékülést és a jövőben való együttműködést megzavarná a kötendő csehszlovák-magyar egyezmény esetleges hiányossága. Ennek kikerülése céljából kívánunk rámutatni a következő körülményekre: Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a Cseh és a Szlovák Kommunista Párt az elmúlt három év alatt teljes nacionalista és csak a saját önző érdekeit követő politikát folytatott, megtagadva a Kommunista kiáltvány azon elvét, hogy „a kommunisták... különböző fejlődési fokok során... folyton-folyvást az összmozgalom érdekeit képviselik". Annak bizonyítékaként rámutatunk arra, hogy Csehszlovákia mint egyetlen népi demokratikus állam részt akart venni a Marshall-tervben, mely a Szovjetunió, a népi demokrácia és a kommunizmus ellen irányult, nem akart megegyezni Lengyelországgal több ezer těšíni lengyel miatt, megtagadott szerződést kötni Bulgáriával és Jugoszláviával sem tudott állandó kereskedelmi kapcsolatba jutni túlzott követelései miatt. Ennek következtében Csehszlovákia, melynek ügyeit döntően a kommunista párt vezette, elszigetelődött a többi népi demokratikus államtól, a kommunista párt burzsoá nacionalista lejtőre került és csak a februári fordulat

1 után eszmélt rá politikai vonalának a marxizmus-leninizmustól való jobboldali elhajlásra. Tudni kell azonban azt is, hogy a februári fordulat után sem - mely nem saját kezdeményezésből, hanem a reakció provokálására és külső sugallatra történt - változtatták meg a Szlovák Kommunista Párt vezetői - Husák, Clementis, Bašťovanský stb. - gondolkozásukat és felfogásukat a magyarkérdésben, s csupán kényszerből, fogcsikorgatva, botcsinálta módon fogadták el a Kominform részéről tanácsolt megegyezést. Ismeretes, hogy Clementis már 1940-ben nyilvánosan foglalt álláspontot a Szovjetunió ellen, emiatt ki lett zárva a pártból, és utána a londoni emigrációban Beneš bizalmija volt, és ellentétben az ugyancsak ott emigrációban élő elvtársakkal. Šmidke (ezelőtt Schmidke), a Szlovák Kommunista Párt volt elnöke, most alelnöke és elnöke a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és az ellenállók központi szervezetének, nyilvános gyűlésen jelentette ki, hogy ő elsősorban szlovák és csak azután kommunista. Husák, aki a februári fordulat után is megmaradt a Szlovák Megbízottak - miniszterek - Testülete elnökének, hirhedt sovinizmusáról és magyargyűlöletéről. Az ő hatása alatt állanak a többi megbízottak is, és ő eszközölte ki, hogy a magyarelleneségéről ismeretes, Magyarországról áttelepült Horák nevű pap megbízottá neveztetett ki. Bašťovanský, a Szlovák Kommunista Párt központi titkára, ismeretes az elvtársak előtt a Kominform előtti szerepléséről. Ezzel szemben feltételezhető, hogy a Cseh Kommunista Párt vezetői - Gottwald, Zápotocký, Slánský stb. - őszintén akarják a Magyarországgal való megbékülést, 242