Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

kiírták és elhozták. Egy hónapig 30 darab marhát etetett, s az annyira kimerítette, hogy más helyre kellett mennie. Injekcióra jár be az orvoshoz hetenként kétszer, állandóan orvosságot szed, és mégsem akarják elbocsátani. Mikor kimentem az ügyében tárgyalni a munkahivatallal, a referens megmutatta nekem az orvosi vizsgálat eredményét, amely megállapítja a kiújult kétoldali gyomorfekélyt, de hozzáteszi, hogy könnyű munkára alkalmas. Enni sem tud rendesen, ha egyik nap akármit dolgozik, másik nap feküdnie kell, úgyhogy egy hónapra kapott 240 koronát. Holmijukat adogatják el, abból élnek. Mikor mindezt két órai tárgyalás során elmondtam a munkahivatali vezetőnek, csak azt mondta, hogy végezzen valami könnyű munkát, mert különben kénytelen lesz becsukatni, hogy nem akar dolgozni. A tárgyaláson ott volt annak az állami gazdaságnak a vezetője is, amelyben dolgozott, s ez mondta neki, hogy legalább mutassa, hogy tesz valamit, hogy legyen valami jogcím a konvenció kifizetésére. Ezzel váltunk el. Nemsokára kapok egy levelet, melyben leírja a felesége, hogy mikor hazamentek a munkahivatalból, az intéző egy rossz lakásba költöztette őket, majd néhány nap múlva civil urak és csendőrök jelentek meg náluk, mindent felhánytak és az embert el akarták vinni. Azóta nem volt időm érdeklődni utánuk, hogy mi lett velük. Az ilyen ügyes-bajos dolgok intézésére azért nem tudok kellő időt fordítani, mivel speciális lelkészi szolgálatom köti le legtöbb időmet. Eddig pl. 34 keresztelést végeztem, s kb. 10 lehet azok száma, akiket tudomásom szerint cseh lelkészek kereszteltek meg. Ezen felül jelentős lehet azon esetek száma, melyekről nincs tudomásom. A születések száma arról az örvendetes tényről tesz bizonyságot, hogy népünk életereje töretlenül megnyilatkozik a legnagyobb megpróbáltatás közepette is. Esketést eddig 11-et végeztem. Az itt fennálló nehézségek miatt, sokan polgárilag vagy cseh lelkész előtt kötnek házasságot. Ezért valószínű, hogy több a tudtomon kívül kötött házasságok száma, mint az általam kötötteké. A házasulandók nagyobb része már hazulról mint jegyesek jöttek el, de volt olyan esetem is, amikor a fiatalok itt ismerkedtek össze. Cseh és magyar között tudtommal még nem fordult elő házasságkötés a deportáltak között. Ezt azonban a törvény sem engedi meg. Temetést ötöt végeztem, és kb. ugyanannyit temettek el a cseh lelkészek hívei közül. Ez a legnehezebb és legszomorúbb funkcióm. Magyar sírok a messzi cseh temetőkben. Szépek, gondozottak ezek a temetők, de nekünk magyaroknak kétszeres szomorúság valakit itt eltemetni. Isteni kegyelem, hogy ilyen kevés halottunk van! Külön fejezetet érdemel a csehtestvér lelkészek és általában a hívek szívessége és vendégszeretete. Mindenütt a legnagyobb készséggel állnak segítségünkre a legmagasabb hivataltól kezdve a legkisebb gyülekezetig. Szeretettel fogadtak bennünket maguk közé, s az ő egyházuk keretében és védelmük alatt végezhetem munkámat. Nem kicsiny dolog ez, ha meggondoljuk, hogy bennünket politikai vonalon az állam ellenségeinek tartanak, akik mellé odaállni sohasem volt népszerű dolog. Általában 213