Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

juk, másodízben 800 darabot. A következő lépés híveink lelkigondozása terén az istentiszteletek megszervezése és tartása. Azért írom, megszervezése, mert ez nehéz és körülményes munka. Sokszor órákig tartó fáradságba kerül, amíg térkép, menetrend és a névjegyzékeim segítségével ki tudom választani a legmegfelelőbb helyet, amely a legjoban megközelíthető és így a legtöbben részt is tudnak venni az istentiszteleteken. Ezután az illetékes csehtestvér lelkésszel kell leleveleznem az istentisztelet helyét és időpontját. Sokszor a politikai hatóságokkal is el kell intéznem a felmerülő nehézségeket. Csak ezek után lehet kiküldeni az értesítéseket és megtartani az istentiszteletet. Arról felesleges írni, hogy egy ilyen istentisztelet mit jelenthet templomos híveink számára az idegen légkörben. Eddig 17 helyen volt istentiszteletünk, s általában 100-200 a résztvevők száma. Azonban még mindig vannak olyan vidékek is, ahol egyetlen alkalommal sem volt még istentisztelet. Szolgálatom legnehezebb része az ügyes-bajos dolgokban való eljárás, segítés. Azért nehéz ez, mert itt látom a legtöbb nyomorúságot, és segíteni nem tudok. Ez foglalja el legtöbbb időmet. Ezért nem jutottam még hozzá, hogy egy-egy vidéket rendszeresen végiglátogathattam volna, mert mindig oda kellett menni, ahova hívtak, ahol baj volt. Keresztelés, házasságkötés is előfordult. Itt említem meg, hogy - 4 hónap alatt - eddig kereken 20 000 kilométert utaztam vonaton, ami napi 170 km-t jelent. Költségeim fedezéséről az egyházmegye gondoskodik. d) A teljesség kedvéért meg kell emlékeznem munkám jogi keretéről is. Amidőn a komáromi egyházmegye kiküldött erre a munkára, mindjárt az első napokban felkerestem a csehtestvér evangélikus egyház vezetőségét, nevezetesen dr. Josef Křenek synodní senior urat, s munkámhoz az ő segítségüket, támogatásukat kértem. A legnagyobb előzékenységgel fogadtak, és munkámhoz minden tőlük telhetőt megadtak. A synodní rada körlevélben hívta fel a lelkészeket a gyülekezetük területén lévő magyar reformátusok ügyének felkarolására, munkám támogatására, templomaik átengedésére stb. Mikor azután adott esetből kifolyólag a politikai hatóságok felé is tisztázni kellett "helyzetemet, a synodní rada írást adott arról, hogy én az ő tudtukkal, támogatásukkal végzem az ottani magyar reformátusok között a munkámat. Ezzel az igazolással én elmentem az iskolaügyi, belügyi és munkaügyi minisztériumokba, ahol ezt tudomásul vették, és azt, hogy jelentkeztem náluk, hivatalos pecsétjükkel igazolták. Ennek az írásnak a felmutatásával azután eddig még mindenütt engedélyezték az istentiszteletek tartását. Ez eddig ideiglenes megoldás. Mivel azonban a dolog sürgős volt, hiszen híveink helyzete a kemény tél kellős közepén azonnali segítséget kívánt, nem volt idő arra, hogy előzetesen minden vonatkozásban jogi formát adjunk az én működésemnek. Most azonban ennek is elérkezett az ideje. Tisztelettel kérem azért az OV-t, hogy addig is, amíg az ottani reformátusok lelki gondozását véglegesen és minden tekintetben megfelelő módon rendezi, ideiglenesen adja beleegyezését az én ottani működé203