Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Kassán, Iglón, Lőcsén, Késmárkon és Eperjesen, de valószínűleg egyebütt is tömegesen kobozták el a magyar nemzetiségű lakosok házait és kertjeit a 108/45. számú elnöki dekrétum alapján, holott a vagyonelkobzásokat ezen alapon a magyar-csehszlovák egyezményhez fűzött jegyzőkönyv is felfüggesztette. A szlovákiai magyarság vagyonjogi helyzete így teljesen kétessé vált, mert eddig a 108/45. számú elnöki dekrétum alapján nem történt magyar vagyonelkobzás. Nem lehet vitás, hogy ezekkel az intézkedésekkel a csehszlovák hatóságok nyomást akarnak gyakorolni a lakosságcserének minél gyorsabb és minél szélesebb alapon való lebonyolítása érdekében. Viszont az sem kétséges, hogy ezekkel az intézkedésekkel a csehszlovák kormány újabb szerződésszegést követ el. Állítani merjük, hogy ezeket a sorozatos és egyre gyakrabban jelentkező szerződésszegéseket a csehszlovák kormány csak a magyar kormány folytonos engedékenysége és puha magatartása következtében merészeli elkövetni. Ezek a kézzelfogható bizonyítékokkal igazolható szerződésszegések módot adnak ismét a magyar kormánynak arra, hogy a legszigorúbb hangú jegyzékben, ultimátumszerűén tiltakozzék, követelje a szerződésszegő intézkedések azonnali hatályN talanítását, a további jogfosztó intézkedések megszüntetését, és tartsa fenn magának a jogot arra, hogy a csehszlovákiai magyarság kérdését illetően a jóvátételi intézkedésektől teszi függővé a magyar kormány további álláspontjának megszövegezését. Rá kell mutatni ezzel kapcsolatban arra is, hogy míg a magyar és a csehszlovák delegáció zöld asztalnál tárgyal egy állítólagos „békés" megoldás ügyében, addig a csehszlovák kormány sorozatos szerződésellenes intézkedései a csehszlovákiai magyarságot teljesen kiforgathatják még megmaradt pozícióiból, vagyonkájából és a magyarságot osztálykülönbség nélkül koldusbotra juttatják, a csehszlovák kormány ezen intézkedéseivel vállalt kötelezettségei ellenére tervszerűen és következetesen szétrobbantja a magyar etnikumot, és mindez a magyar kormány, illetve a magyar kormány kiküldött delegációjának tétlen asszisztálása mellett folyik, olyan módon, mintha ezek a kérdések az urakat nem is érdekelnék. Kérdjük, ki vállalja a súlyos mulasztásokért a történelmi felelősséget? Kérdjük, jelentik-e idejében és lelkiismeretesen a magyar állam itteni meghatalmazottjai ezeket a sorozatos jogfosztó eseteket, hogy a magyar kormány haladéktalanul és idejekorán tiltakozhasson, míg nem késő, amíg a felmerült panaszokat még orvosolni lehet? 10. Kérdjük, van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy csak azok a személyek települnek át Magyarországról Csehszlovákiába, akik az 1947 márciusa végén átadott jegyzékben szerepelnek valósággal? Tudomásunk van ugyanis arról, hogy Magyarországon újabb lemondott szlovákok helyére az ottani csehszlovák kirendeltség hamar más személyeket jelölt ki áttelepítésre és helyez el a szállítmányokban, aminek aztán az a további következménye, hogy a csehszlovák hatóságok 193