Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

8. A magyar földmunkás vagy kisparaszt, még ha antifasiszta és érdemekkel rendelkezik is, földet nem kaphat a földosztásnál a nagybirtokból. A volt nagybirtokokon dolgozó földmunkásokat és cselédeket a munkából elbocsátották, és a volt uradalmi lakásokból is kilakoltatták. Például Dögöspusztán (Galántai járás) 27 család, Lökpusztán (Lévai járás) 42 család stb., stb. 9. A magyar magán-, köz- és állami alkalmazottak és munkások elbocsátása és szlovákokkal való kicserélése napirenden van a Slovenská národná rada (Országos Nemzeti Tanács) rendelete értelmében. Példa: [Az] érsekújvári cipőgyár[ból] és vasutaktól elocsát[tat]ott 450 tisztviselő és munkás. Ugyanez történt számtalan más helyen is. Ugyanakkor felhívással és különböző furfangos fenyegetésekkel toborozzák Csehországba és a Szudéta-vidékekre a munkásokat. A plakátokon és különböző gyűléseken hirdetik a munkásságnak a kitelepítés és eltávozás előnyeit. Pl. Ipolyság, Diószeg, Érsekújvár stb. 10. F. év március havában megtartott népösszeírás alkalmával az összeírást végző közegek különböző rábeszélésekkel és meggyőzéssel iparkodtak rávenni a magát magyarnak valló lakosságot a szlovák nemzetiség elfogadására. Például: valakinél megállapították, hogy nagy[szülei] vagy szülei szlovák nemzetiségű területen születtek, avagy bírják a szlovák nyelvet, szlovák nemzetiségűnek kell hogy vallja magát. Ennek az lett az eredménye, hogy a volt magyar többségű városokban vagy falvakban magyar kisebbséget mutattak ki. 11. Magyar nemzetiségű nem lehet köz- és szakszervezeti funkcionárus vagy üzemi bizottsági tag. Pl. feloszlatták a diószegi, oroszkai cukorgyárakban a munkásság által választott üzemi bizottságokat, és helyükbe szlovák megbízottakat neveztek ki. Ez nemzetgazdasági szempontból akadálya a munkafegyelem és termelés megerősödésének. 12. A magyar fasiszta és háborús bűnösök fölötti ítélkezéseket hozó népbíróságból kizárták a magyar antifasisztákat. A Dél-Szlovákiában élő dolgozó magyar nép, elsősorban az antifasiszták elvárták, hogy ezen kizsákmányolók és háborús bűnösök és fasiszta uszítók elítélésében kivehessék részüket, annál is inkább, mert ezen bűnösöket és bűneiket ők ismerték legjobban. A csehszlovák törvények rendeletei szerint nincsen joguk és módjuk erre. Ennek az a következménye, hogy a magyar és a szlovák reakció karöltve módot és lehetőséget talált védelmére. A reakció befészkelte magát a Demokrata Pártba, és ott jelentős befolyásra tett szert. Ezen párton keresztül bejutott a népbíróságokba, és egymásután hozza az enyhe vagy felmentő ítéleteket a volt nyilas vezetők és háborús uszítók pereiben. Pl. Érsekújvár, Galánta, Dunaszerdahely, Rozsnyó stb. De a legtöbb helyen még meg se kezdték a népbíróságok a működésüket. Mindez az antifasiszta munkásság felháborodását váltotta ki, mondva: „varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét". A következmény az lett, hogy a magyar antifasiszta dolgozók nem vehettek részt kellő elszántsággal és határozottsággal az 127